Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FÁKLYA CSABA, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
152 az állami garanciavállalásról egyszerűen nem lehet lemondani. Egy átalakulásban lévő szervezettel állunk szemben, amelynek a saját lábon állása nem biztosított. Na most ez a két tényező, az állami költségvetés szerepe, továbbá az á llami garanciavállalás az a két tényező, amelyik az állam szerepvállalását, illetőleg a szerepét a társadalombiztosításban egyáltalán indokolttá teheti. Amilyen mértékben ez a két tényező háttérbe szorul vagy eljelentéktelenedik, olyan mértékben válik szük ségtelenné és indokolatlanná az állam jelenléte a társadalombiztosítási költségvetésben. Bár a Kormány igen nagy erőfeszítéseket tesz ezen, számára igen terhes kötelezettség visszaszorítására, ugyanakkor a társadalombiztosítás valódi biztosítási alapra val ó helyeződésének realitása – hogy úgy mondjam – nem tűnt fel a horizonton, tehát ebből következően ehhez a két tényezőhöz nekünk ragaszkodnunk kell. A második kérdés, amit vizsgáltunk, az, hogy tartalmában, szakmailag jóe ez a törvény. Hát azt megállapíth atjuk, hogy számszakilag nem. Mely tényezők felelősek ezért, hogy nem? Hát először is maga a társadalombiztosítás. Hibásnak tartjuk, vagy felelősnek tartjuk a társadalombiztosítást azért, mert pontosan a legnagyobb adósoknál nem kezdeményezett annak idején csődeljárást – gondolok itt például a MÁVra ", és azt gondoljuk, hogy még a folyamat elején egy következetesen véghezvitt csődeljárási kampány sokkal nagyobb késztető erővel bírt volna az adósoknak a kintlevőségeik megfizetésére, mint az adóslista élgárd ájának nyilvánosság elé tárása. Csak sejteni lehet, bizonyítani igen nehéz, hogy politikai akarat fogta le a kezdeményezést. A szituáció mindenesetre eklatáns példa arra, hogy a politikai kapcsolatok mennyire megnehezítik a piackonform pénzügyi mechanizmus ok érvényesülését. Hibáztatható a társadalombiztosítás azért is, mert koncepciótlanul, zsebből fizetett. Célzok itt például olyan dolgokra, mint az indokolatlan mértékű honoráriumok, különféle tanulmányok stb. Hibáztatható a társadalombiztosítás abban is, hogy nem pontosan körülhatárolt kautélák szerint gazdálkodott. A Számvevőszék például más kautélák szerint ellenőrzött. Ma Magyarországon senki nem tudja megmondani biztosan, hogy mennyi is a tényleges tartozás. Vajon a kimutatott kintlevőség az 54,4 milli árd, vagy a kimutatott deficit, a 21,9 milliárd, vagy pedig az Andersen cég által kimutatott deficit, az 5 milliárd? Köszönhető ez az elavult munkamódszereknek is, amelyek miatt háromöt hónapos késés van a társadalombiztosítás elszámolásában. Azt gondolju k, hogy enyhítene a helyzeten, ha ugyanúgy, mint az APEH, a társadalombiztosítás is közölné évente rendszeresen a folyószámlaegyenleget minden járulékfizetővel. Felelős ezért a helyzetért az ország gazdasági helyzete, ezzel most nem kívánok foglalkozni. F elelősnek lehet állítani a társadalombiztosítás és a Népjóléti Minisztérium viszonyát is, amelyet a kölcsönös gyanakvás és a nem tájékoztatás, az együttműködés nem kellő volta jellemezhet. Megemlíteném, hogy a tartalékalapok 10: 1 arányú megosztása a nyugd íjbiztosítási alap és az egészségügyi biztosítási alap között teljesen önkényes, és semmiféle számítás nem támasztja ezt alá. A harmadik kérdéscsoport, amit vizsgáltunk az, hogy biztosítjae a törvényjavaslat a társadalombiztosítás működőképességét egyálta lán. Nem biztosítja, sőt hosszú távon akadályozza. És ez nemcsak az én véleményem. Még 1992. június 3án mindkét felügyelőbizottság egyértelmű határozatban rögzítette a véleményét. Ebből idéznék. "Az 1991. évi Társadalombiztosítási Alap zárszámadásakor a h iány mértékét az állami költségvetés az 1975. évi II. törvény alapján megtérítse. Minden ettől eltérő megoldást csak az állami garancia egyidejű megadása mellett tart lehetségesnek." Eddig tartott az idézet.
