Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FÁKLYA CSABA, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
153 Ezt a véleményt a Kormány tudomására hozták, maj d egy külön levélben kérték a miniszterelnök urat a készpénzfizető állami garancia további fenntartására és arra, hogy a hiány rendezésére ne használják fel a társadalombiztosítás tartalékait. Idéznék a miniszterelnök úrhoz írt levélből. A törvényben bizto sított kezdeményezési jogukra hivatkozva tisztelettel kérik a Kormányt, vizsgálja felül a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi hiányának rendezésére vonatkozó készpénzfizetési állami garanciát nem vállaló állásfoglalását. Kicsit későbbről: a társadalombizt osítás tartalékainak a hiány rendezésére való használata esetén nincs garancia a társadalombiztosítás likviditási tartalékának visszapótlására, hiszen a járuléktartozások fedezete a gazdaságban nem áll rendelkezésre. Likviditási tartalékok nélkül a társada lombiztosítási ellátások finanszírozásában zavarok keletkeznek. Az 1992. évre szóló állami költségvetési törvény csak a nyugdíjalap részére biztosítja a kamatmentes hitel igénybevételét, és a törvények betartása mellett sem az egészségü gyi, sem a gyógyszerellátás finanszírozásának forgóeszközfedezete nem biztosított. A felügyelőbizottságok nem tartják bevonhatónak a hiány rendezésébe a társadalombiztosítás tartós tartalékalapjait sem. Megítélésünk szerint a társadalombiztosítás kiegyens úlyozott és biztos működéséhez, a társadalombiztosítási reform továbbfolytatásához ezekre az alapokra elengedhetetlenül szükség van. Ezt a megoldást azért is ellentmondásosnak érezzük, mert a társadalombiztosítás tartalékokkal való további feltöltésére az Országgyűlés határozata alapján a közeli jövőben kerül sor. Eddig az idézet. A kérés, figyelmeztetés időben elhangzott, a törvényjavaslat ezt mégsem veszi figyelembe. (11.40) Azt mondhatjuk tehát, hogy a törvényjavaslat megalapozott szakmai véleménnyel ell entétes politikai döntést tartalmaz, ez pedig a kényelmetlen helyzetek eltussolásának pártállami gyakorlata folytatását jelenti. A negyedik kérdéscsoport az, hogy biztosítjae a társadalombiztosítás működésének törvényes kereteit? Az a tény, hogy az egészs égügybiztosítási alap nem veheti igénybe az állami forgóalap készpénzmegelőlegezési számláját, a különben meglévő fizetési kényszer és esedékesség miatt törvénytelen gyakorlatra kényszeríti a Társadalombiztosítási Főigazgatóságot, és a nyugdíjbiztosítási alapon keresztül kénytelen ellátni a likviditási funkciókat, bár ez a gyakorlat is csak a két alap teljes szétválasztásáig lehetséges. Ötödik kérdéscsoport: egyet lehete érteni a hiány pótlásának a törvényjavaslatban vázolt módjával? Nem! A likviditási t artalék ilyetén leamputálása működésképtelenné teszi a társadalombiztosítást, ellenkezik az 1991. évi III. törvénnyel, amely ezzel szemben a likviditási alap ez ideig feltöltését írja elő a mindenkori kiadási főösszeg 6%os szintjére. A szolidaritási alapb ól való megelőlegezés azt jelenti, hogy a törvényt betartókkal finanszírozzák meg a törvényt be nem tartók mulasztását. Továbbá: a valóságban nem oldja meg a kérdést, a hiány további magunk előtti görgetését jelenti ez a megoldás. Az úgynevezett szociálish itelkonstrukciót úgy állították össze, hogy már eleve számol azzal, hogy az adósok nem fognak fizetni a végső határidőig sem. Ilyen körülmények között előre látható a társadalombiztosítás tevékenységének ellehetetlenülése. Kérdés az, hogy mi a teendő? Mi azt gondoljuk, hogy két dolog. Az egyik az, hogy tartsuk be az érvényben lévő törvényeket, a másik pedig az, hogy nézzünk szembe a tényekkel. A gyorsított ütemű privatizálás bevételeivel pótoljuk a hiányt, és töltsük fel a tartalékot. Ez nem jelenti az adó sságok elengedését, mert eközben természetesen a leghatározottabban szorgalmazni kell a kintlevőségek behajtását. Itt, a privatizálásnál engedjenek meg egy pár szót. Ugyanis ebben az esetben a privatizálásnak speciális tartalma van. Tőlem nyugdíjasok kérde zték, hogy hát hogy is van ez az ő munkájukkal kapcsolatban: 3040 év munka után a nyugdíjemelések nem törvényszerűen, nem automatikusan, nem a végzett munkának megfelelően alakulnak, hanem egyes emberek, esetleg bizottságok –
