Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GICZY GYÖRGY, DR. a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1473 ellenkező esetben úgy gondoljuk, hogy egy igen súlyos mulasztás a szociális szférából kihagyni ezeket az embereket. Hiányoljuk továbbá, hogy a törvény foglalkozik a tb. által ideiglenesen finanszír ozott ellátások nagy részével, csak igen szűk körben vesz át, legalább szabályozási szinten be kellett volna foglalni a később átveendő ellátásokat ebbe a törvénybe, akár azzal a feltétellel, hogy a finanszírozása meghatározott ideig még a tb. alapból tört énik. Összességében a törvényjavaslatot – minden fogyatékossága ellenére – jelentős módosítások után el fogjuk tudni fogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Giczy György képviselő úr, a Ke reszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Giczy György, a KDNP képviselőcsoport nevében GICZY GYÖRGY, DR. a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, nem kell különösebb en bizonygatni azt, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt számára milyen rendkívüli módon fontos most ez a beterjesztett törvényjavaslat, és egyáltalán a szociálpolitika kérdései. Hiszen a mi demokráciafölfogásunk az befogadó jellegű. Mindig arra kell gondoln i, hogy mennyire lehet kiterjeszteni a társadalom peremére került emberek számára is azokat a lehetőségeket, amelyek egy átlagpolgárnak adottak. Ezt meg lehet avval a fogalommal is közelíteni, amit a szociális igazságosság elve mond, s mely a meggyőződésün k szerint ebben a törvényben is megmutatkozik: eszerint a közösség iránti kötelességtudattól áthatott szabadságot és az igazi emberi méltóságot szolgálja. Nem tud belenyugodni abba egy ilyenfajta politikai magatartás, hogy a társadalom egy jelentős rétege a társadalom peremére sodródik. Valóban igaza van abban Havas Gábor képviselő úrnak és Csehák Judit képviselő asszonynak is, hogy a magyar társadalomban most valóban vannak olyan rétegek, amelyeknek a megélhetése jelentős mértékben veszélybe került. De mi éppen azért örülünk ennek a törvénynek, mert azért lehet, hogy a hiányosságok ellenére – amire itt már az előttem szólók is céloztak, amiről az előttem szólók is beszéltek – , mégis megpróbál valamilyen hálót alkotni. Lehet, hogy ennek a hálónak az anyaga n em annyira tartós, lehet, hogy nem is eléggé sűrű a szövése, de úgy gondoljuk, hogy mégis egy reményt keltő folyamat kezdetét jelzi. Elhisszük azt, amit Pusztai Erzsébet államtitkár asszony mondott, hogy így tekinti ezt a Népjóléti Minisztérium is. Sokféle rendszerben lehet gondolkodni akkor, amikor egyegy ország megpróbálja kialakítani a maga szociálpolitikáját. A területi elv, bizonyos elmaradt régiók figyelembevétele itt valóban jelentős szempont lehet. De ahogy az államtitkár asszony előterjesztésében hallottuk, és itt a hozzászólók is említették már, erre is gondolt a Népjóléti Minisztérium. Tehát különféle öszszegű támogatásokat fog biztosítani a különféle elmaradottságú vagy fejlettségű régiók számára. Történetileg, a kereszténydemokrácia történetébe n erre is van példa, ilyenfajta próbálkozásra, amikor a délolaszországi pénztárt az 1950es években létrehozták azért, hogy az elmaradt délolasz régiót valamiképpen segítsék, és ez a pénztár volt az egyik kiindulópontja tulajdonképpen az idevonatkozó szoc iálpolitikai törekvéseknek. Bizonyos értelemben el kell azonban ismerni, hogy ez nem járt teljes sikerrel. Nagyon nehéz ugyanis kialakítani valóban egy olyan rendszert, amely nem hullat ki – akár történelmi okok miatt, akár súlyos történelmi előzmények mia tt – bizonyos régiókat, bizonyos néprétegeket a társadalmi juttatásokból, és így, ilyen értelemben az alapvető emberi jogokból is. Mert hiszen milyen alapvető emberi jogai lehetnek egy lakás nélküli, tulajdonképpen
