Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GICZY GYÖRGY, DR. a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1474 társadalmi koordináták nélküli – mert oly kor költözködik, és az önkormányzat sem tudja utolérni – rászorulónak? De még ebben a vonatkozásban is, a hajléktalanok esetében is ebben a törvényjavaslatban egy komoly erőfeszítést látunk. Természetes az is, amit már itt az előttem szóló képviselőtársaim is elmondtak, hogy a szociálpolitikát valóban csak gazdaságpolitikai összefüggésekben lehet látni és értelmezni. Ilyen értelemben ugye, kettős probléma van, vagy két súlyos problémája van a mai magyar gazdasági életnek. Az egyik talán az, hogy azokat, aki k tényleg tudnának nagy adót fizetni, és akiknél teljesen jogos lenne az adó behajtása, nem mindig sikerül utolérni, mert sokszor a jövedelmek ellenőrizhetetlenek. Ugyanakkor ennek a másik oldala pedig az, hogy nehéz utolérni az igazán rászorulókat is, és megkísért valóban az, amit az államtitkár asszony mondott, talán a mostani helyzetben is a mi törekvéseinket is megkísérti az, hogy sokaknak sokat adjunk, és ne érjük el igazán azokat, akik valóban rászorulnak, és a rászorultságuk mértéke szerint érjük el őket. A törvényjavaslatban ebben a vonatkozásban – nem akarok részletekbe menni, hiszen most ugye általános vita folyik, de azért ebben a vonatkozásban – érzek azért egy problémát, amit talán a vitának ebben a fázisában sem fölösleges megemlíteni. Nevezete sen azt, hogy abban az esetben, ha valaki valamilyen szociális juttatást nem a rászorultsága mértéke szerint, esetleg illetéktelenül vesz igénybe, akkor ez a későbbiek folyamán ugye hát valamiképpen megtérítendő. (12.50) Én azt gondolom, hogy olyan ellenőr zési rendszert kell – és van is erre törekvés a törvényjavaslatban, hiszen azért kapnak egyre növekvő szerepet az önkormányzatok – kialakítani, amelyik ha lehetővé is teszi ezeket a tévedéseket, amelyek akár az adó vonatkozásában, akár a szociális juttatás ok vonatkozásában mindig is kísérik a társadalom bármilyen – akár tökéletesnek mutatkozó – erőfeszítéseit is, ezeket már utólag talán nem kellene mégsem visszavenni. Ha egyszer valakinek már egy szociális juttatást odaadtak, akkor az egy rossz szituációt s zülhet talán az állampolgárban, mert mindig attól tarthat… Hiszen nemcsak a pénzügyminiszter és nemcsak a népjóléti miniszter nincs olykor tisztában, vagy nem lehet egészen névre szólóan tisztában azzal, hogy milyen egy állampolgárnak a tényleges anyagi he lyzete olykor, hanem sokszor maga az állampolgár sincs egészen tisztában a saját jövedelmi helyzetével. Legyünk őszinték: nehéz valóban ilyen statisztikai adatokkal dolgozni, hogy mi is a létminimuma egy társadalomnak. Az emberek egészségi helyzete, speciá lis helyzete annyira különbözik, hogy – éppen, mert különböző az egészségi állapotunk – nem lehet megmondani, hogy egy átlagállampolgár létminimuma egy adott esetben hogyan és miként érvényesül. Tehát nincs mihez igazán mérni. Nagyon különféleképpen élünk, és nagyon különféle lehetőségek birtokába tudunk jutni. Főleg egy olyan helyzetben, amikor a rendszerváltozás is – és ezért örülök különösen a krízissegélynek, szemben az előttem felszólalókkal – akár jelenleg még szilárd és stabil jövedelmekkel és megélh etéssel rendelkező családokat is krízishelyzetbe hozhat máról holnapra is. Tehát nem tudjuk még azt sem igazán lemérni: ki az, aki – akár holnaptól kezdve – beletartozik majd egy olyan sávba, amely a társadalom vonatkozásában a rászorulókat jelenti, vagy a társadalmi életből a peremre kerül. De mondom, éppen azért örülünk ennek a törvényjavaslatnak, mert biztosítékot látunk arra – szemben Havas Gáborral – , hogy a folyamat megfordítható. Ha valóban reménykedünk a szociálpolitikában és egyáltalán van értelme erről beszélni, hogy szociálpolitika, akkor ki kell fejeznünk valóban azt a reményünket is, hogy igenis egy szociálpolitikai rendszerrel megfordítható a folyamat, és oda tudunk állni a rászorultak mellé. Krízishelyzet esetén ennek azért is van különös jele ntősége, mert bizonyos élethelyzetek átmeneti időszakára vonatkozik el, és itt van igazán jelentősége és lehetősége annak, hogy ezek az állampolgárok is visszakerülhessenek az átlagos nívóra, és teljes jogú lehetőségeik teljes birtokában
