Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EKE KÁROLY, DR. (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GREZSA FERENC, DR. az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1460 Mégis örömmel nyugtázható, hogy nem csupán gesztusokról, de tényleges forrásbővülésről is szó van. Az új e llátások vezetése a jogosultsági feltételek kiterjesztése nyomán a szociálpolitikai célú költségek 23 milliárd forinttal fognak növekedni, amely összegből '93ban 10 milliárddal kell számoljunk. (A jegyzői székben Dr. Szabó Lajost Juhász Péter váltja fel.) (11.40) A jövő évben még ehhez adódik 2,2 milliárd forint, amely összeg a társadalombiztosítási járulék fizetésének átvállalása azoktól, akik arra önhibájukon kívül nem képesek. Ötéves távlatban pedig összességében körülbelül 40 milliárd forintos forrásbő vüléssel kell számolnunk. Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elmondottakból nyilván kiderült, hogy a törvényjavaslatot alapvetően jelentős előrelépésnek, a szociálpolitikai rendszerváltozás meghatározó kiindulópontjának tekintjük. Nem mond ennek ellent, hogy több apróbb, illetve néhány komolyabb aggályunk is van a javaslattal kapcsolatosan. Legnagyobb hiányérzetünk, hogy az semmilyen előirányzatot nem tartalmaz a nyugdíj nélküli időskorúakra vonatkozóan. Népes társadalmi csoportról van szó, többnyire mezőváros okban, illetve tanyákon élő idős asszonyokról, akik számára az aktív korukban fennálló társadalombiztosítási rendelkezések nem tették lehetővé a nyugdíjjogosultság megszerzését, gyermeknevelés, beteg hozzátartozók ápolása miatt nem szereztek ahhoz elég hos szú munkaviszonyt. Más esetekben pedig egyszerűen nem alkalmazták őket – például a tszek – , hiába is akartak elhelyezkedni. Zömében olyan emberek ők, akiket a hagyományos szociálpolitika nem vagy alig képes elérni, önmaguk pedig elvétve jelentkeznek támog atásért, hiszen munkás életükre visszagondolva, azt lealacsonyítónak találják. Tisztelt Országgyűlés! Erről a népcsoportról hordoz üzenetet ez a kiadvány, amely ezeknek az embereknek a leveleiből született, a Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szövetségéhe z eljuttatott leveleikből, s amelyekből egy megrázó társadalmi panoráma és körkép rajzolódik ki. Bízom abban, hogy néhány napon belül valamennyi képviselő számára hozzáférhetővé tudjuk tenni ezt a kötetet. A javaslat súlyos hiányosságának érzem tehát, hogy e társadalmi csoporttal nem foglalkozik. Ugyanakkor ezen idős emberek megnyugtatásául mindjárt jelzem, hogy a népjóléti tárca '94től számukra is tervezi a jövedelempótló támogatás bevezetését, amint az az országgyűlési határozati javaslatban szerepel. A probléma sajátosságai miatt viszont szükségesnek érzem e határidő előbbre hozását legalább az érintettek legidősebb korcsoportjára vonatkozóan. Ugyancsak szükséges lett volna, hogy a javaslat számoljon azoknak a fiataloknak a helyzetével is, akik aluliskol ázottak, az oktatási intézményekből különböző okok miatt kihullottak, ám elhelyezkedni nem tudtak, ily módon nem jogosultak munkanélküliellátásra. Néhány további apróbb kritikai észrevételtől az idő hiányában most eltekintek. Végezetül a majdani törvényrő l való alapos tájékoztatás fontosságára utalok. Kissé szomorúan tekintek most a sajtópáholyba, ahol egyetlen sajtómunkatárs dolgozik és végzi feladatát, és kissé szomorúan emlékezem vissza arra, hogy hétfőn délután, amikor a botrány előszele terjengett ebb en a Házban, akkor dugig volt a sajtópáholy. Akkor számosan álltak, mert nem jutott nekik ülőhely, illetve a másik páholyt is elfoglalták a sajtó munkatársai. Most, amikor a társadalmi gondoskodás alapvető kérdéseit tárgyalja, kezdi megtárgyalni az Országg yűlés, a rádió megszokott és a sajtópáholy jelenleg egyetlen dolgozó munkatársán kívül én legalábbis nem látok a tömegtájékoztatás részéről képviselőket, (Felkiáltás: Nem érdekli őket!) és ezt nemcsak szomorúnak, hanem jellemzőnek is minősítem. (Taps.) És elnézést kérek, hogy minősítgetek! A sajtónak ezúttal is kulcsfeladata lesz annak elősegítése, hogy az elfogadott jogszabály a társadalom számára a problémamegoldás megélt, elsajátított eszközévé váljék! Őszintén remélem, hogy a tömegtájékoztatás jobban me gfelel majd e szerepének, mint ahogy az néhány egyéb törvény esetében a múltban történt.
