Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1285 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglehetősen nehéz lesz ismétlések, fölösleges párhuzamosságok nélkül igazán elmélyült vitát folytatni az egyes adótörvények beterjesztett javaslatairól ebben a feje tetejére állított sorrendben. Kiragadni egy vag y két adótörvényt anélkül, hogy az adópolitika egészéről mondjunk először véleményt, vessük össze a költségvetési determinációkkal és hatásokkal vagy a jövőre tervezett gazdaságpolitikával, netán vessük össze azokkal a monetáris programokkal, amelyeket egy előre nem is ismerünk, ez bizony elég nehéz ügy. Nyilván nagyon nyomós és elkerülhetetlen érvek szóltak amellett, hogy ezt a sorrendet válassza a házbizottság. Szakmai érveket ugyanis egyetlenegyet sem tudnék emellett fölsorolni. A személyi jö vedelemadóról. Három olyan alapelv van, amelyben súlyosan vitatkozni kell a most megjelenő kormányzati filozófiával. Az, hogy az egyes jogintézmények közötti harmónia megteremtése érdekében évről évre pontosítani kell az éppen hatályos adótörvényeket, ez r endjén van. Ha csak erről szólnának a '93ra tervezett módosítási javaslatok, akkor ezt üdvözölni kellene, hiszen kormányzati kötelesség, hogy ezt a harmóniát megteremtse. Ám, hogyha évről évre az adóalapok megállapításának szabályai és az adómértékek is v áltoznak, bármilyen megfontolásokból is, akár költségvetési kényszer hatására is, ez oly mértékben ássa alá az egyes adótörvényekkel szembeni bizalmatlanságot vagy bizalmat, a kiszámíthatóságot, ami vélhetően több kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár. Sze mélyi jövedelemadó esetében konkrétan, most a '93ra benyújtott módosítások egy jelentős része ilyen tartalmú. Arra biztatja az adózókat, hogy keressék meg a kiskapukat, és meg fogják keresni, meg fogják találni. A másik dolog: elképesztő, és számomra töké letesen érthetetlen, természetesen elfogadhatatlan is, hogy egyre inkább előtérbe kerül az a filozófia, hogy az adóztatásnak ma már és a jövőben Magyarországon voltaképpen egyetlen funkciója van: az, hogy a költségvetésnek, az államháztartásnak bevételeket biztosítson. Óriási tévedés, tisztelt Ház. Az adórendszer egésze – akár tetszik ez, akár nem – igenis kőkemény konjunktúraszabályozó és befolyásoló tényező. Ennek a hatásai lehetnek kisebbek és lehetnek nagyobbak, de ezt tagadni, ezeket a hatásokat nem f igyelembe venni, ezekre nem felkészülni, ezeket nem kiszámítani és összehangolni, ez alapvető hiba. S végül a harmadik dolog: az elmúlt években, évtizedekben hallatlanul sok és jogos kritika érte a formálódó magyar adórendszert azért, mert a legkülönbözőbb megfontolásokból, évekkel ezelőtt alapvetően rosszul értelmezett politikai megfontolásokból, és valóban rosszul értelmezett ösztönzési célokból szektoroktól és szervezetektől függően különböző mértékű terheket állapított meg az egyes adótörvényekben. Azót a szisztematikus, keserves munkával ezt a szektor- és szervezetsemleges követelményt sikerült megteremteni. Egyszerűen érthetetlen, hogy a legkülönbözőbb okokból 1993ra több ponton is miért rúgja föl a kormányzat ezeket a kétségkívül vívmánynak számító er edményeket. Ami a konkrétumokat illeti: A pontosítások rendben vannak, ezek szükségesek. Nem ragozom őket, hiszen erről volt szó az expozéban, és az MDF hozzászólója is beszélt erről. Van még egy jó elem, amit üdvözölni lehetne akkor, hogyha konkrét megold ása nem rúgná fel egy ponton ezt a bizonyos szervezetsemleges adóztatást. Nevezetesen az egyéni vállalkozások gép, berendezési és járműbefektetéseinek egyösszegű amortizációs leírási lehetősége. Hangsúlyozom: ez egy előremutató dolog, hiszen végül is ebbe n a körben a befektetéseket ösztönözi, és az a sokat emlegetett disszonancia, amely a magyar adórendszerben a megtakarítások ösztönzése és a reálgazdasági befektetések ösztönzése között meghúzódik, ezzel a lépéssel csökken. Igen, csak éppen érthetetlen, ho gy miért kizárólag az egyéni vállalkozókról van szó, és a társas vállalkozókról miért nem. Nyilván azért – teljesen természetes a válasz – , mert óriási adóalapokat vinne el. De ebben az esetben vajon miért adunk lehetőséget egy ilyen szabályozással arra, h ogy '93tól, akármilyen rövid
