Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1286 ideig is – nagyon remélem, hogy mindössze egy évig – elkezdődjön a bújócskázás az egyes szervezeti formák között? Hiszen nyilvánvalóan ez fog történni. (21.20) A második dolog, ahol ez a bizonyos szervezetsemleges szabályozás sérelmet szenved, ez a már sokak által, tulajdonképpen mindenki által kifogásolt 50%os marginális személyi jövedelemadókulcs visszahozása a rendszerbe. Az érvek tulajdonképpen elhangzottak. Mindenkivel egyetértek. Teljesen illuzórikus az ettől várt többl etbevétel. Alapvetően helytelen ugyanakkor, hogy a társasági adónak és a személyi jövedelemadónak a kulcsait egymástól elszakítja. Voltaképpen valamiféle alibiintézkedést, valamiféle populáris lépést próbál ezzel alátámasztani: "Fizessenek a gazdagok." Nem a gazdagok fognak fizetni, hanem azok a bérből és fizetésből élők, akiknek magas a jövedelmük – az meg nem fog hárommilliárd forintot hozni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a vállalkozói réteg vidáman átmegy a társasági adóba, ahol majd tbvel együtt a kedvezm ényes konstrukciók alapján 36%ot fog fizetni, és nem 50%ot fog fizetni. Még egyszer mondom: szakmailag értelmetlen, indokolhatatlan, fölösleges lépés, kár vele foglalkozni. Elképesztőnek tartom, hogy még ilyen, egyébként alapvetően valóban nem gyökeres v áltoztatások esetén is két lényeges kérdésben a kormányzat nem tud dűlőre jutni, és beterjeszt úgy egy törvényjavaslatot, hogy két ügyet függőben hagy. Egyiket sem tisztázta a pénzügyminiszteri expozé, csak tovább erősítette a kételyeket. Döntse már el vég ül a Kormány, hogy akare szociálpolitikai funkciót szánni az adórendszernek, és mit akar csinálni a családi pótlékkal, illetve a gyermeknevelési segélyekkel, akarjae adóztatni vagy nem. Ha ebben lépni akar, ez része a személyi jövedelemadótörvény módosí tásának, és az teljesen elképzelhetetlen, hogy hetente változó álláspontok nyomán akár egy vagy két hónap múlva újra hozzányúljon a Parlament egy 1993as személyi jövedelemadótörvényhez. Ugyanez a helyzet a betéti kamatok forrásadójával, ilyenolyan, terv ezett vagy nem tervezett, Kormányon belüli és Kormányon kívüli vitákat kiváltó koncepciójával. Ha már ezt szóba hoztam, akkor rögtön szeretném mondani, szakmailag tökéletesen egyetértünk a FIDESZ álláspontjával. Itt az ideje, hogy a betétek forrásadója meg szűnjön Magyarországon. Nem szabad elfelejteni, hogy a költségvetés a legnagyobb adós. Hogyha ez a forrásadó megszűnik 1993ban, ez minimum 2, de inkább 3%os kamatcsökkentési esélyt nyújt a gazdaság számára, ami egyfelől az ugrásszerűen növekvő államadóss ági kiadásokra vetített kamatok csökkentésével, másfelől egy inflációs spirál további mérséklésével, vagy legalábbis növekedésének megelőzésével és gazdasági előnyeivel, nagy valószínűséggel pótolja azt a kiesést, ami a betétekre jutó forrásadó bevételei r évén a költségvetés számára realizálható. Ebben az esetben pedig nem kell azzal a nyilvánvalóan ortopéd ötlettel foglalkozni, hogy a devizamegtakarításra jutó kamatok adóztatására is sor kerüljön, éppen azért, hogy a két pénznemben meglévő megtakarítás adó ztatása azonos legyen. Arról már nem beszélek, hogy milyen jelzést jelentene a külföldi befektetők számára egy ilyen lépés, azon túl, hogy nem hozna… 500 és egymilliárd közötti bevételt hozna összesen, amiért egész egyszerűen értelmetlen dolog egy ilyen lé pést megtenni. Van egykét érthetetlen húzása ennek a törvényjavaslatnak, ami szakmailag védhetetlen, pénzt nem hoz, egyszerűen az ember nem érti, hogy miért kell ezzel foglalkozni. Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy kisstílű, diszkriminatív, antihum ánus lépések ezek. A közalkalmazottak és a köztisztviselők devizaellátmányának adómentességéről már többen szóltak. Nem belemenve olyan kérdésekbe, hogy ha valóban ezt a devizaellátmányt költségtérítésnek tekintjük, akkor milyen alapon akarjuk adóztatni, h a meg nem költségtérítés, hanem jövedelem, akkor miért kellene megkülönböztetni az adóztatást egyes rétegeknél, és miért kellene ráadásul még bizonyos területeken bruttósítani is azt, amit egyébként jövedelemnek tekintünk.
