Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
1281 Sokszor merült fel és nemcsak Parlamen ten belül, hanem Parlamenten kívül is, hogy a kétkulcsos ÁFA bevezetésével illenék a személyi jövedelemadót csökkenteni, hiszen így kettős adózási terhelés éri a lakosságot. Az viszont tény, hogy jelenlegi adózási rendszerünk, annak végrehajthatósága, az a dók alól való kibújás és az a laza adófegyelem, amely ebben a vonatkozásban az országban jelenleg tapasztalható, ezt nem teszi lehetővé. Nem teszi ezt lehetővé azért sem, mert az eddigi, akár statisztikai vagy más adatokat figyelembevéve, nem kapunk teljes , pontos képet, és majd csak a '93. év után mondhatjuk biztosan, hogy a kétkulcsos ÁFA, valamint az SZJA együttes hatása milyen nagyságrendet ért el, és ennek következményeit csak a '94es évben lehet érvényesíteni. De akkor, megítélésünk szerint ez szüksé ges. Mindazonáltal üdvözöljük azokat az egyszerűsítési javaslatokat és módszereket, amelyeket az SZJA bevezetésénél a '93as évre a pénzügyi kormányzat tervezett, és ezeket figyelembe véve, némi módosításokkal, a Kereszténydemokrata Néppá rt az SZJAt elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Varga Mihály a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Varga Mihály (FIDESZ) VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm , Elnök Úr. Elöljáróban Remport Katalinnak szeretnék annyit megjegyezni, hogy az én értesüléseim szerint nem a FIDESZ vetette fel, hogy ebben a vitában ne legyen vezérszónoki rendszer, nagyon szerencsétlennek tartjuk, hogy nem a bevált szokás szerint kapna k szót a pártszónokok, de úgy tudjuk, hogy volt olyan frakció, amelyiknek nem volt egységes álláspontja ebben a kérdésben. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állami költségvetés szempontjából tragikus 1992es esztendő jónéhány meglepetéssel szolgált eddig is. Bár szüntelenül azt hallhattuk, hogy a bevételek elmaradása miatt ilyen tetemes a költségvetési deficit, mégis az adatok azt mutatják, hogy a lakossági befizetések azok közé a bevételi források közé tartoznak, amelyekre bizton számíthat az állam. A sokat kárho ztatott és elmarasztalt magyar adómorál, ami okán az adóhivatal újabb és újabb jogosítványokat kap az állampolgárral szemben, és ami miatt vagyonnyilatkozatok kitöltésével kell szabadidőnket hasznossá tennünk, úgy tűnik, nem mindig megalapozott tényeken ny ugszik. Érezhette ezt a Kormány is, hiszen az 1993as költségvetésben, tisztán a lakossági befizetéseknél 210 milliárd forint bevétellel számol, ami jóval magasabb az idei tervezettnél. Hogy ebben persze mennyi a szokásos kincstári optimizmus, az csak 1993ban derül ki. Azt hiszem, bajban lennénk, ha az adótörvények módosításából kellene megállapítani, milyen adó- és gazdaságpolitikát követ a Kormány. Ezekből a módosításokból ugyanis nem derül ki, hogy milyen összhang van a különböző adótörvények között. Pé ldaként említhetem a pénzügyminiszter sokszor hallott kijelentését, hogy a jövedelem helyett a fogyasztás adóztatása a cél. (21.00) Ennek a – véleményünk szerint helyes – célnak a beterjesztett javaslatokban sajnos nyomait sem találjuk. Drasztikusan emelke dik a fogyasztás adóztatása – lásd kétkulcsos ÁFA – , ugyanakkor a jövedelmek megcsapolása is az eddig megszokott ütemben történik. Ennek a következetlen és kiszámíthatatlan adópolitikának a terméke a tavalyi SZJAmódosítás is. A tavalyi átgondolatlan vita után idén békésebb vizekre eveztek az előterjesztők. A mostani javaslat nem forgatja fel alapjaiban a törvényt, ami józan ítélőképességről tanúskodik. Az indoklás szerint a változtatások zöme pontosító, korrekciós jellegű, valamint az új jogintézményekkel való összhangot hivatott megteremteni. A szándékot nem vonom kétségbe, az