Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
1282 eredményt annál inkább. Ezek a módosítások nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövedelemadótörvény egyre zavarosabbá és áttekinthetetlenebbé válik. Képzett adótanácsadónak val lhatja magát, aki el tud rajta igazodni. Az igazán súlyos változtatás mégis az adótáblát érinti. Az eddigi 40%os marginális kulcs helyett újra 50%os kulcs kerülne bevezetésre az arányos közteherviselés nevében. Arányos közteherviselésről beszélni akkor, amikor az összes személyi jövedelemadó bevétel 30%át az adózók mintegy 4%a fizeti, ez nevetséges hivatkozási alap. Másrészt egy ilyen lépés legfeljebb még szélesebb körben fog jövedelemeltitkolásra, úgynevezett egyéni adótervezésre ösztönözni. Az ebből v árt magasabb bevétel jelentéktelen és illuzórikus, kifejezetten vállalkozásellenes – hadd tegyem hozzá – , alapvetően demagóg célokat szolgál. Emlékezzenek vissza tisztelt képviselőtársaim: a tavaly elhangzott miniszteri expozéban Kupa Mihály szinte győzele mként könyvelhette el az 50%os kulcs kiiktatását, és boldogan hozta a Ház tudomására, milyen előnyök várhatók ettől a lépéstől. Matyi László idézett ebből a felszólalásból – hát, ebben vannak még azért ízesebb részek is, ezek ismertetésétől most eltekinte k. Meg lehetett nyirbálni a kedvezmények körét, ez meg is történt, és pozitív szempont volt, hogy a társasági adó kulcsa is 40%os, ami a két adórendszer közelítését jelentette. Ezek után újra előállni az 50%os kulccsal egyértelmű visszalépés, és nem vet jó fényt a Kormány szavahihetőségére. Egy adórendszer módosításakor felrúgni a bizalom és a kiszámíthatóság szempontjait, némiképp felelőtlen magatartásra utal. A másik adótáblát érintő módosítás a valorizáció elmaradása – erről szólt szintén Matyi László. Látszólag ellentmondásról van szó, hiszen az adótábla érintetlenül hagyása még akár kedvező is lehetne, ha az összegek követnék az infláció ütemét. Erről azonban szó sincs. A Kormány a legigazságtalanabb adóval, az inflációval is megcsapolja a lakossági j övedelmeket. Összegezve tehát: a Kormány módosítása a bevételek növelésén kívül semmilyen más szempontot nem szolgál, szűk látókörű, kifejezetten visszalépés az adórendszer átalakításában. Miközben a gazdaságban folytatódik a visszaesés, és elhúzódó válság gal lehet számolni, az adórendszer pusztán a bevételszerzés eszközévé degradálódott. Ennyiben akartam erre a részre kitérni, hogyha nem került volna a kezembe két kormánypárti képviselő által beadott módosító indítvány az 50%os kulcs megszüntetésére, és k edvező tapasztalataink vannak a tekintetben, hogy bizonyos kormánypárti képviselők által beadott módosító indítványok némileg magasabb támogatottságot szoktak élvezni az adótörvények vagy bármilyen törvény megszavazásakor. Ezért reméljük, hogy ez is kedvez ő elbírálásra vagy fogadtatásra talál majd. Miniszter úr bővebben szólt a devizakamatadóról és az úgynevezett forrásadóról. Engedjenek meg néhány szót erről a kérdésről, már csak azért is, mert valóban újra napirendre került a devizakamatadónak a kérdése , ami kissé komikus az elmúlt egy évre visszatekintve. A jegybank elnöke mindig felveti ezt, ideges reagálások a másik oldalon, némi csend, aztán újra fölveti – érdemes tehát erről a kérdésről néhány szót szólni, én most inkább csak a forrásadóról. Miről i s van szó? A jelenleg hatályos adótörvény szerint a takarékbetétből, értékpapírból származó bevétel jövedelemnek tekintendő, amelyet 20%os adó terhel. Ez a szabályozás gyakorlatilag 1988 óta változatlanul élt, csak az osztalék adókulcsa módosult. Bár maga az adó személyi jövedelemadó, mégis mindössze egyetlen fél évig volt azonos a kezelése a többi SZJAval. 1988 második felétől kezdve mostanáig az elkülönített alapok forrását képezte. 1991 végéig a lakásalap bevétele, majd annak megszüntetése – pontosabba n: a kedvezményes kamatozású lakáskölcsönök költségvetés által vállalat terheinek az "államadósság" fejezetbe történő átcsoportosítása – után az államadósság finanszírozási forrásai közé tartozik. Gyakorlatilag tehát a bevétel mindvégig az állam lakásgazdá lkodási forrásait gyarapította, amely hozzárendelésnek semmiféle közgazdasági alapja nincs.
