Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
129 Nyilvánvalóan az 1991es zárszámadást illetően ez már nem lehetséges, viszont mindenképpen követendő megoldás lenne, hogyha erre választ kapnánk a '92es év zárszámadásának tárgyalásáig. Mindeze n felvetésekkel szeretném felszólalásomat zárni, és egyben javasolnám az Országgyűlésnek az 1991. évi zárszámadás elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Kérem, pénzügyminiszter úr figyelmét ne vonjuk el a vitától . (Mozgás, Szűcs M. Sándor eltávozik dr. Kupa Mihály mellől.) Megadom a szót Gaál Gyulának, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Gaál Gyula az SZDSZ képviselőcsoport nevében GAÁL GYULA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Hölgyeim és Uraim! Elnök Úrnak külön köszönöm az előbbi segítséget. Így most már talán ketten is lesznek, hogy miniszter úr is ide figyel rám, és nem egyéb ügyeke t kell intéznie. Higgyék el nekem, őszintén örülök, hogy ilyen bizalmas családi légkörben végre sor kerülhet rá, hogy megtárgyaljuk a '91. évi zárszámadást. Ennél jobban csak annak örülnék, hogyha ennek tényleg nagyobb nyilvánosságot sikerülne biztosítani; ha olyan módon tudnánk megtárgyalni ezt a zárszámadási törvényjavaslatot, ami biztosítja a nagyobb fokú közfigyelmet. Olyan dologról van ugyanis szó, ami alapvető jelentőségű. Nem tét nélküli az a tárgyalás, az a törvényjavaslat, aminek most elébe nézünk. Volt már róla szó, utalt rá Hagelmayer István úr is, hogy olyan költségvetési évről tárgyalunk most, az 1991es évnek az értékeléséről, amely a jelenlegi kormánykoalíció első önálló költségvetési éve, olyan költségvetési év, amelynek a tervezetét, tervezé si munkálatait ez a Kormány végezte, és teljesen egészében vállalhatja érte a felelősséget. Ez az az év, ami az ő törekvéseinek, lehetőségeinek és lehetőségei korlátainak a tükörképe. Éppen azért, mivel erről van szó, azt gondolom, hogy érdemes visszagondo lni arra, hogy milyen ígérettel, milyen filozófiával vágtunk neki az úgynevezett rendszerváltásnak, mik voltak azok a közös gondolatok, amikben egyetértett a korábbi ellenzék, a mai kormánypárt és ellenzéke egyaránt. Azt hiszem, mindenki pontosan emlékszik rá, hisz azóta is nagyon sokat beszél róla a Kormány, hogy célkitűzései között legfontosabb helyen a szociális piacgazdaság megteremtése áll. Érdemes meggondolni, hogy mit jelent ez a kifejezés, hogy szociális piacgazdaság, és milyen módon jelenik meg enn ek a költségvetési zárszámadásnak a tükrében. A piacgazdaság egyik részét véve előre: a piacgazdaságot azért volt érdemes hangsúlyozni, mert az előző évtizedekben egy olyan gazdaságban éltünk, amelyben igen nagy mértékű jövedelemközpontosítás volt. Az áll am a gazdasági életre, a gazdasági élet szereplőire igen nagy mértékben ránehezedett. Nagyon szoros és közvetlen pénzügyi és egyéb szálon függőségben tartotta a vállalatokat és az állampolgárokat egyaránt. Az egész gazdasági szférát az állam túlhatalma jel lemezte, és amikor piacgazdaságról beszéltünk, akkor az egyik alapvető gondolatunk mindig az volt, hogy ezen az állapoton változtassunk, érjük azt el, hogy az állam visszavonuljon azokra a területekre, amikre egy modern állam korlátozza saját tevékenységét , és a gazdaságból vonuljon ki. Ennek nagyon sokféle mutatója közül talán az egyik legfontosabb az, hogy vonuljon vissza a jövedelmek centralizálásából, a korábbi és igen magas szintű államháztartási jövedelemkoncentráció csökkenjen, és igazodjon azokhoz a mértékekhez, amiket a mi gazdasági fejlettségi szintünkön álló piacgazdasági rendszerekben szokásosan elvárhatunk. (19.30) Mit látunk, hogyha megvizsgáljuk az 1991es évet ebből a szempontból? Azt látjuk, hogy míg az előtte lévő években – 1988 – 89től kezd ődően – valamelyest, ha nem is jelentősen, de elmozdult a
