Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
130 jövedelemcentralizáció a mérséklődés irányába, visszalépett, sőt 1990ben – akármilyen metodika szerint számolunk is, akár a szokásos, hagyományos pénzügyminisztériumi elszámolási rend szerint, aká r a nemzetközi elszámolási rend szerint nézzük – egy igen jelentős jövedelemcentralizációs visszalépés – most pozitív értelemben mondom – történt, tehát 56 százalékponttal csökkent 1990ben 1989hez képest az államháztartási jövedelemcentralizáció. Azt go ndolhattuk tehát 1991ben, amikor ezeket az adatokat láttuk, hogy valóban megindult az a folyamat, amire számítottunk, és amit elvártunk; valóban bízhatunk benne, hogy az állam a jövedelemközpontosításban visszaszorítja saját magát. Ezzel szemben 1991ben , hogyha megvizsgáljuk az adatokat, annak lehetünk tanúi, hogy ez a jövedelemcentralizáció, a gazdaságban megtermelt összes jövedelemből való állami részesedés újra nekilódult, és megint egy jelentős, több százalékpontos növekedés következett be. A másik o ldala a szociális piacgazdaságnak, ugye, a szociális. Hogyha piacgazdasági reményeinkben – legalábbis az államháztartási centralizáción keresztül nézve – csalatkoznunk kellett, azt kell mondani, hogy szociális reményeink sem váltak valóra. Talán nem haszon talan, hogyha emlékeztetek rá, hogy már 1990 végén, a '91es költségvetési vitában felvetettük azt az igényünket, hogy egy rendszerváltás után, egy újfajta szerepvállalásra felkészülő és készülő kormány fogalmazza meg új módon a szociális szerepvállalását is. Nemcsak a gazdaságban betöltött szerepeit kell újrafogalmazni ennek az államnak – a modern, polgári demokratikus államnak ", hanem a szociális szférában, az állami közkiadások sok más területén is újra kell fogalmazni felelősségvállalásának körét, mért ékét, újra kell fogalmazni azt, hogy milyen módon vesz részt a nagy elosztási rendszerekben – a nyugdíjrendszer finanszírozásában, az egészségügyben, oktatásban, a lakásépítkezési, lakhatási költségek finanszírozásában. Hogyha az állami zárszámadásnak ezt az oldalát vizsgáljuk, akkor azt kell látnunk, hogy 1989 – tehát az utolsó olyan év, amikor az előző kormány felelős teljes mértékben a költségvetésért – és 1991 között – ami mint említettem, az új Kormány költségvetését tükrözi – igazából semmilyen ilyen, rendszerbeli változtatás nem történt. Nemcsak hogy az elosztási rendszerek mechanizmusait nem sikerült átalakítani, és azóta sem haladtunk ebben az irányban érdemlegesen, hanem a kiadási szerkezetet sem sikerült érdemben módosítani. 1989 és 1991 között az egészségügyi és szociális ellátásra fordított kiadások reálértéken gyakorlatilag azonos szinten maradtak. 1991ben 1990hez képest egy nagyon pici visszalépés is történt, de mondhatjuk úgy, hogy gyakorlatilag szinten maradt a két évben. El kell ismerni, h ogy az oktatási kiadások terén reálértékben is valamilyen növekedés következett be. Ebbéli örömünket csak az mérsékelheti kicsit, ha megnézzük az igazgatási költségek alakulását 1989 és '91 között: számításaink szerint reálértékben közel másfélszeresére nö vekedtek az állam igazgatási kiadásai. Ez tehát egy olyan mutató, amely nem azt jelzi számunkra, amit elvártunk, nem azt jelzi, hogy az állam a saját szerepét korlátozni igyekszik, és igyekszik az önszerveződő társadalmi körökre, állampolgári körökre, egye sületekre, önkormányzatokra építeni a szociális közösségi tevékenységek jelentős részét, hanem azt látjuk, hogy miközben kiadásaiban nemigen fordul nagyobb mértékben e problémák felé, azonközben saját apparátusát, államigazgatási apparátusát és annak fennt artási költségeit viszonylag jelentős mértékben növelni tudta. Egy harmadik probléma, amire szeretném felhívni a figyelmet, annak a kérdése, hogy milyen bevételi nehézségekkel kell szembenéznie ennek a költségvetésnek, és mik derültek ki a költségvetési zá rszámadásból. Itt hallottunk róla érzékletes számokat – talán Kis Gyula József sorolta hosszan, hogy milyen bevételektől esett el a Kormány a '91es évben. Ez azt a látszatot kelti, azt a hitet ébreszti sokakban, hogy azért történt a hiány túllépése, azért kényszerült abba az utcába a hiányt finanszírozó Kormány, amiről még szólni szeretnék, és amiről már sokan szóltak, mert elmaradtak a bevételei, nem volt mit tenni, kénytelen volt a hiányfinanszírozásnak arra az útjára lépni, amit megtett. Ebben van egy a dag igazság: valóban maradtak el a Kormánynak jelentős pénzbevételei – ugyanakkor szeretnék
