Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KOMOR SÁNDOR, az MDF képviselőcsoport vezérszónoka:
128 döntéssel 70 milliárd forint, mivel a 35 milliárd forint túllépés természetesen egész évre vonatkozik. A Pénzügyminisztérium határozott véleménye szeri nt ilyen mértékű belső keresletcsökkenés – ami szükségképpen az életszínvonalat és a lakossági fogyasztást érintette volna – a gazdasági növekedésben a ténylegesnél érezhetően nagyobb visszaesést és magasabb inflációt okozott volna. (19.20) Ezt pusztán gaz dasági okok miatt sem volt szabad elvállalni. A pótköltségvetés problémakörét tehát nem csupán merev jogtechnikai kérdésként, hanem ami ennél lényegesen fontosabb, gazdasági, pénzügyi problémaként is kell elemezni. A Számvevőszék jelentésében megmaradt az első változatnál. Kérdőjeles ezen túlmenően a költségvetési törvény ide vonatkozó előírása is, hiszen megfogalmazásánál fogva lehetőséget ad a Kormánynak a mérlegelésre. Második kiemelkedő témakörnek említettem az 1991. évi költségvetési hiány finanszírozá sának kérdését. A költségvetés jóváhagyottnál nagyobb kincstárjegykibocsátásai a tervezettet meghaladó hiány miatt voltak elengedhetetlenek. A költségvetés a tervezett kiadások finanszírozását lehetővé tevő likviditási szükségletének biztosításához forrás okra volt szükség. Vagyis a kincstárjegyállomány növelésére vonatkozó felhatalmazás túllépése önmagában nem minősíthető, nem ok, hanem okozat volt. A forrásbevonások várható ütemének előre történő meghatározása, így a kamatterhek pontos meghatározása, a vá ltozó és fix kamatozású kincstárjegyek esetében a papír konstrukciójából következően a befektetői szándékok előzetes ismeretének hiánya miatt lehetetlen, de legalábbis rendkívül bizonytalan. Tisztelt Országgyűlés! Az egyes fejezetek tartalmáról nem kívánok szólni, a miniszter úr expozéjában erre részletesen kitért. Az államháztartási törvény szelleméhez közelítő, számos elemében új költségvetés, illetve annak végrehajtásának tanulsága felveti az előrelépés kérdését. Példázza ezt az Állami Számvevőszék jelen tése is. Ehhez kapcsolódva szeretnék egykét gondolatot felvetni. Az egymásfél éves új költségvetési rendszerű működés az év közepén elfogadott államháztartási törvény előzetes kipróbálásának is minősíthető. De az a benyomás, hogy a számvevőszéki ténymegá llapítások mellett háttérbe szorultak a költségvetés jövőbeni működését befolyásolható rendszerszemléletű állásfoglalások. Több vonatkozásban, részben az államháztartási törvény keretjellege, részben szabályozatlanul hagyott kérdései miatt, részben a számv evőszéki ellentmondó vélemények miatt a konkrét megoldás 1992 – 93. évi módját illetően is kérdések merülnek fel. Ilyen kérdések lehetnek a következők. Az állami forgóalap és a központi költségvetési szervek mint különkülön szabályok szerint működő alrendsz erek egységes központi költségvetésként való értelmezése. Másik kérdés: a költségvetési bevételek és a kiadások bruttónettó értelmezése, cash flowjellege pótkezeléssel vagy a nélkül, a maradványok értékesítése és szabályozása. Mindezekből következően a k öltségvetési hiány definiálása, a költségvetési forgóalap évközi finanszírozásának és a költségvetés Országgyűlés által megállapított hiánya finanszírozásának kettéválasztása. Ezen túlmenően a pótköltségvetéskészítési kötelezettség definiálása, a költségv etési előirányzatok teljesülésében az évközi elmozdulások mértékei függvényében. Ezen túlmenően az intézményi pénzmaradványok ügye, amelynél az Állami Számvevőszék jelentése azt a megoldást sugallja, miszerint a központi költségvetési szerveknek ne legyen pénzmaradványa, a bankszámlán lévő pénzek év végére kerüljenek át a forgóalapba. Azt hiszem, ez mindenféleképpen megtárgyalandó probléma, hiszen nem lenne célszerű azt elérni, hogy a költségvetési szervek december 31én, ha indokolt, ha nem, elköltsék a pé nzmaradványokat. Ezekben a kérdésekben, úgy tűnik, még nem kristályosodtak ki a vélemények; természetesen itt az ÁSZjelentésre gondolok. Ez úgy gondolom, hogy hátráltatja az államháztartási törvény végrehajtási jogszabályainak kidolgozását is. Mindenképpe n szükséges ezeknek a kérdéseknek a megvitatása, kidolgozása.
