Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
1254 hogy melyik szellemiséget vallja hosszú távon magáénak: a BajcsyZsilinszkyéte, avagy a Csurka Istvánét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.) Határozathozatal napirend előtti felszólalásról ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A következő napirend előtti felszólaló Mécs Imre képviselő úr. Kérdezem, hogy a képviselő urat meg kívánjáke hallgatni. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. – 152 igen, 8 nem, 14 tartózkodás.) Tisztelt Országgyűlés! A Ház határozatképtelen, ismételt figyelmeztetés ellenér e jó néhányan eltávoztak, így csak azt tudom tenni, hogy saját hatáskörben a következő három képviselő úrnak – elnöki jogkörben eljárva – megadom a szót, különben be kell rekesztenem az ülést. (Közbeszólás: Helyes! – Taps.) Következik Mécs Imre képviselő ú r. Napirend előtti felszólalók: Mécs Imre (SZDSZ) MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Nagyon keserűen és szomorúan szólalok fel, latolgattam az előbb, hogy nem fogok beszélni. Úgy gondolom – valahol hallottam tegnap – , mintha Kádár János csontkeze nyúlna ki a földből, a koporsóból, és mintha el tudta volna érni azt valami szörnyű módon, hogy magukról megfeledkezett emberek tucatjai bebizonyítsák azt, hogy a "Fehér könyv"nek részben igaza vol t, azt, hogy tényleg fasiszta csőcselék volt '56ban, aki kiverte innen az oroszokat, és hogy valóban igazak azok a rágalmak, amiket ránk vetettek, és amelyek ellen évtizedekig küzdöttünk, és nem hagytuk magunkat, mert '56 nem az volt, aminek most néhány m agáról megfeledkezett, pár tucatnyi hőbörgő láttatni akarja. És rendkívül szomorú az, hogy '56 szellemiségétől kezdenek elriadni a fiatalok, kezdenek elriadni a jóravaló emberek. Sehol nincsen az a több tízezer '56os, aki annak idején valóban csinálta '56ot, akikkel együtt valóban a magunk útját akartuk járni, akikkel együtt nem akartuk a Horthyrendszer restaurációját, iszonyodtunk tőle, és elhárítottuk a jobboldali szélsőséget és a baloldalit egyaránt. Középen voltunk és a magunk útját akartuk járni! 24 ezer embert ítéltek el 1956 után. Ezeknek az embereknek a nagy része nem jön el zajongani, nem jön el kiabálni, nem jön el ordítozni. Végtelenül szomorú vagyok emiatt. Azt kell mondanom, és azt mondanám a miniszterelnök úrnak, hogyha megtisztelt volna azz al – miután hallotta, hogy én is fel fogok szólalni – , hogy megvárja, hogy 23án este, itt a Kossuth téren mindannyiunkat megsértettek. Megsértették Antall József miniszterelnököt is, az anyámat is, Mari nénit Kiskundorozsmáról, minden magyar állampolgárt megsértettek akkor, amikor az államot jelképező köztársasági elnököt, aki mellesleg '56 egyik hőse, '56 egyik tényleges csinálója, ezt az embert nem engedték megszólalni. Mindnyájunkat megsértettek, és a magyar államnak, a magyar állami végrehajtó hatalom vezetőjének és a felelős minisztereknek mindent meg kellett volna tenniük, hogy ez a mindnyájunkat érő sértés ne valósuljon meg, és mivelhogy ez megtörtént, és ahogy itt már sokan elmondták, kissé kárörömmel szemlélték a hivatalosok közül sokan Göncz Árpád megszégyenítését, nem történt meg ez az elhatárolódás. (18.00) Éppen ezért nem látunk más megoldást, mint hogy küldjön ki a tisztelt Ház vizsgálóbizottságot – ahogy ezt többen javasoltuk – , és ez a paritásos vizsgálóbizottság né zze meg azt, hogy vajon a rendező Belügyminisztérium és az azért felelős Kormány mindent megtette azért, hogy az ünnep méltósága meglegyen, és vajon ezek a vizsgálatok felelni tudnake azokra a kérdésekre, amelyek a hírlapokban is megjelentek, hogy tudotte a Kormány és a Nemzetbiztonsági Hivatal az előkészületekről, hogy kerültek oda ezek a zajongó skinheadcsoportok, ezekre a szerencsétlen kis kölykökre ki aggatott fasiszta jelképeket, és hogy kerültek oda. Ezt ki kell vizsgálni, és hogyha ezt a
