Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF)
1246 a szót, ami annak a nyilatkozatnak a kapcsán eszembe jut annak ellenére, hogy Horn Gyula bizonyára jól informált, és ezúttal is kibújt a szög a pufajkából. (Taps.) Tehát ott tartottunk, hogy nem szabadna megzavarni egy ilyen kegyeletes ünnepséget. Nem szabadna ilyen tartós ünneprontást csinálni, ami itt most folyik. Napok óta arról beszélünk, hogy lehetne még elszúrni azt a hangulatot, azt az ünnepi hangulatot, ami az incidens ellenére megmaradt. Kérem, én elítélem ezt az ellenzéki nyafogást, ezt a magamutogatást, azt, hogy volt meghívó vagy nem volt meghívó. Kérem szépen, '56ban a Corvin közb e vagy Veszprémbe nem meghívóval mentünk! Nem is küldtek! Magunktól mentünk, mert ott éreztük jól magunkat. (Taps.) Ahogyan tájékozva vagyok, a 301es parcellába se meghívóval vitték az embereinket, azokat, akiknek a szellemi elődéről most nyilatkozott itt a képviselőtársunk. (Gadó György közbekiabál: Ezt kinek mondja, Mécsnek?) Tisztelettel köszönöm! Vissza fogok térni a skinheadnél, képviselő úr! (Derültség.) Kérem szépen, én megértem… (Zaj, közbeszólások.) ELNÖK (Szabad György) : Szűcs Istvánt illeti a sz ó! SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Szóval, megértem az ellenzéki képviselőtársaim mondatait, világosan fogalmaztak: ők nem vettek részt ezen az ünnepségsorozaton, őnekik ez bizonyára nem ünnep. Szívük joga. (Soós Károly Attila: Hazugság!) Mind enesetre azt gondolom, hogyha eljöttek volna – amint itt sokszor elhangzott – , akkor nyilván hatalmas túlsúlyukkal elnyomták volna annak a több tízezer embernek a hurrogását, a fütyölését. Nem jöttek el, nem ünnep nekik, rendben van, de akkor most miért pa naszkodnak? (Zaj. – Közbeszólás: Számokat mondjál!) ELNÖK (Szabad György) : (Csenget.) Szűcs Istvánt illeti a szó. (Zaj.) Megkérem képviselőtársaimat… (Zaj.) SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF) Köszönöm. Azt gondolom, hogy akik ténylegesen érdekelve voltak a forradalo m ünneplésében, azok eljöttek, eljöttek ide a Kossuth térre. (Közbekiabálás: Nácik!) Úgy gondolom, hogy azért fordulhatott elő ez a kifütyölés, ez a hurrogás, mert a forradalomban ténylegesen érdekeltek már valahogyan nem szimpatizálnak annyira Göncz Árpád úrral, mint ezt évekkel ezelőtt tették. Úgy gondolom, hogy bizonyára az az oka ennek, hogy a köztársasági elnök úr nagyon elkötelezte magát a napi politikában, és minden bizonnyal azoké a felelősség, akik őt ebbe belesodorták. (Közbekiabálás: Úgy van!) Ké rem szépen, a szocialista frakció fölvetette itt a javaslatát a vizsgálásra: nem szeretik ezt a hurrogást. Megértem: a szocialista frakció megszokta a tapsokat az elmúlt évtizedekben, itt a Kossuth téren mindig tapsoltunk, a Köztársaság téren… (Zaj. – Közb ekiabálás: Te is?!) Én is! Ez volt a divat, uraim! (Felzúdulás. – Az elnök csenget.) A Vörös téren is tapsoltunk, mert ez volt a divat. Most már belefér a pakliba a fütyölés, és belefér a pakliba a lehurrogás. Ez a demokratikus intézményrendszer egyik kell emetlen velejárója. Úgy vagyok tájékozva, hogy tojással, paradicsommal megdobálták már demokratikus államokban Kohl kancellárt, megdobálták Thatcher asszonyt, Erzsébet királynét, és kérem, úgy hallottam, hogy egyenesen merényletet követtek el a pápa ellen. Sajnos, ez benne van a pakliban, mint mondtam. (Zaj, közbeszólások.) Úgy gondolom, hogy lássák, milyen népinemzeti vagyok, hogy aki fölvette a csöngőt egyszer, az most már rázza. (Közbeszólás: Kolompot!) A kolompot, igen. Na most, kérem, ezzel szemben, h a valaki szembesül a tömegekkel, a saját választóival, nem azzal, aki őt választotta, hanem akit mi kiválasztottunk, akkor tudomásul kell venni azt is, ha ez a tömeg nem úgy fogadja őt, mint ahogy eddig elvárta volna. Kérem, ha belenézünk a tükörbe és megá llapítjuk, hogy a tükör nem mutat olyan szép képet, mint amit magunkról föltételeztünk, ha a tükörben ráncosabbnak mutatkozunk, mint
