Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF)
1247 hisszük, akkor nem a tükröt kell összetörni, hanem le köll vonni a következtetéseket és el köll menni… Úgy értem, a kozmeti kushoz, hogy csökkentsük a ráncainkat. Tehát azt hiszem, hogy volt már példa ilyesmire Magyarországon is és volt már példa a nyugati demokráciákban is. Úgy hiszem, hogy önök túljátsszák, túldimenzionálják ezt a kérdést. Na most, kérem, a következő témakör a morális jog. Fölvetem, hogy egyáltalán egy köztársasági elnöknek vane joga a megsértődésre. Vane joga 5060 ezer ember előtt megsértődni és faképnél hagyni ott a hallgatóságot? (Hodosán Róza: A fasisztákat!) Minden bizonnyal van, mert különben nem tett e volna a köztársasági elnök úr. De azt hiszem, hogy ahhoz már nem nagyon van joga, hogy az ő politikai és emberi botlását, hirtelenül talán egy rossz döntését most a Kormányra hárítsa. Úgy gondolom, hogy nem szabadna ezt tennie. Márpedig itt ez történik, hogy a köztársasági elnök úr ott egy pillanatra meglepődött a tükörbeni képétől. Úgy érzem, hogy egy rossz döntést hozott, utána fölmérte a rossz döntés következményeit, és azonnal a belügyminiszterre oktrojálta a felelősséget. Kérem, lehet. A szocialista és a nemzetiszocialista jelképek. Kérem, akik ismernek, tudják, hogy én az utóbbi 50 évben ugyanúgy gyűlöltem ezt a fajtát is, mint a másikat, akivel a beszédem elején kezdtem. De azt hiszem, hogy az Alkotmány ezt nem tiltja; miként egyik ellenzéki képvise lőtársunk mondta a tévében. Az alkotmánymódosításokat együtt csináltuk, kétharmados, önök is segítettek. Akkoriban bizonyára nem jutott eszünkbe, hogy tiltani köll ezeket a jelképeket. Sajnos az idő úgy hozza, hogy tiltani köll, és nyilván tiltani is fogju k. De azt azért erkölcstelen dolognak tartom, hogy most önök úgy mutatkoznak, hogy mutogatnak ránk, mintha az összes törvényt és minden alkotmányt a kormánypárt csinálta volna. Kérem szépen, nyilván akkor kell ezekről törvényt hozni. De természetesen nem n agyon hangzott el: nemcsak a horogkeresztet és az árpádsávot köll majd eltiltani, hanem a vörös csillagot is… (Közbeszólás: Így van!) …, mert van egy olyan gyanúm… (Taps.) …, hogy a vörös csillag jegyében nagyságrenddel több embert, inkluzíve több kommunis tát irtottak ki, mint az árpádsáv és a horogkereszt alatt összesen. Ez nem jelenti azt, hogy pártolnám ezt a két jelvényt, csak konstatálom, hogy a vörös csillag nagyobb kárt csinált az emberiségnek, mint a világ összes járványa és háborúja együtt. És nagy on sokan ülnek ebben a teremben, akik évtizedekig viselték ezt a vörös csillagot, és érdekes módon nem voltak úgy fölháborodva, mint most az árpádsávon. (Közbekiabálás: Törvényt kell módosítani!) Törvényt köll módosítani, nyilván. Szóval kérem, a magam rés zéről, említettem, mint '56os résztvevő, rendkívül hamis beállításnak tartom ezeknek a szerepét fölértékelni, és egyenesen bűnösnek azt a tevékenységet, amelyet egyes képviselőtársunk csinál, hogy az †56osokat összemossa ezekkel a skinheadekkel. Kérem, m ég azt is megjegyzem, hogy a skinheadeket sem szabad megvetni – most utalok erre a bekiabálásra – , azokat se lehet egy tagban elítélni, mert lehet, hogy valaki nem skinhead, csak kopasz. (Derültség, zaj.) Kérem, a felelősség kérdéséről, és befejezem. Úgy g ondolom, hogy a köztársasági elnök úr belesodródott ezekbe az eseményekbe. Úgy gondolom, hogy pillanatnyi botlása, rossz döntése után fújják most ezt a luftballont, tovább fújják és újra fújják. (17.20) Én azt hiszem, nem ezt kéne csinálni. A felelősséget nem a Kormánynál kell keresni, hanem annál, aki ezt a botlást megcsinálta, és nem utolsósorban azoknál, akik beleviszik a köztársasági elnököt ezekbe a napi pártpolitikai dolgokba, ahelyett, hogy ők is óvnák, hogy ne keveredjen bele ebbe a napi politikába. És azok a felelősök, akik még ezt a számomra szent napot is igénybe veszik annak érdekében, hogy lehetőség szerint még botrányt is csináljanak. Ezért utolsó mondatként azt szeretném mondani, kérem a képviselőtársaimat, és kérem azokat, akik ezt a felszóla lást hallják vagy írják, hogy ne dőljenek be az ellenzék súlyos provokációjának és ennek az ellenzéki hisztériának. (Egy hang: Nahát, ez elképesztő!) Értettem, képviselő úr. (Zaj. – Az elnök csenget.) Tisztelettel köszönöm, elnök úr, képviselőtársaim, kösz önöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
