Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
1230 Azért is szükség van erre a folyamatos konzultációra, mert a Ház nagy többséggel, valamennyi képviselőcsoport egyetértésével egy döntést hozott ebben az ügyben, és ez a döntés határozza meg l ényegében a Kormány cselekvési területét, cselekvési lehetőségeit, és a továbbiakban is az Országgyűlés határozatától függően tud csak lépni a Kormány, és ezért a folyamatos konzultációra szükség van, erre a továbbiakban is igényt tartunk. Képviselőcsoport unk támogatja a Kormányt a határozott, de a megegyezést kereső lépésekben ezen a területen is. A másik kérdés az október 23ai megemlékezéssel kapcsolatos állásfoglalás. Azzal kezdeném, hogy egyetértek Tölgyessy Péterrel abban, hogy nem lehet elszigetelten vizsgálni a Kossuth Lajos téren történteket. (15.50) Magam is egy folyamat részeként értékelem az itt történt eseményeket, de azt hiszem, hogy nem okozok túlzottan nagy meglepetést, hogyha egyben jelzem, hogy ezzel körülbelül véget is ért az a kör, amiben egyetértek az ő mondanivalójával. Arra kérem önöket, hogy hallgassák meg a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának az üggyel kapcsolatos álláspontját, amely, mondanom sem kell, más megvilágításba helyezi az ügyet, mint ahogy az eddigi ellenzéki megny ilvánulásokból kitűnően az ellenzék értékeli a Kossuth téren történteket. Mindenekelőtt a Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében mélységes sajnálatomat fejezem ki, hogy a megemlékezésekről az ellenzéki politikai erők képviselői tüntetőleg távol maradta k. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem igaz!) Ezért a nemzeti összefogás e legméltóbb ünnepe nem fejezte ki a nemzet egységét egy olyan időszakban, amikor pedig erre az egységre az ország stabilitásának megőrzése és a gazdasági felemelkedés megindítása érdekében, valamint – mint utaltam rá a bevezetőben – a Duna elterelésével fenyegető helyzet miatt mindennél nagyobb szükség lenne. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a Parlament előtt tartott megemlékezésről, amelynek súlyát és jelentőségét emelte az a té ny, hogy a köztársasági elnök úr vállalta az ünnepi szónok szerepét, ugyanúgy távol maradt az ellenzék (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem igaz!) oda nem kellett meghívó, uraim, mint az Operaházban megtartott ünnepi hangversenyről, amelynek házigazdája a három közjogi méltóság: a köztársasági elnök, a miniszterelnök és az Országgyűlés elnöke volt, s amelyen a diplomáciai kar doyenjétől kezdve az esztergomi érseken keresztül a szabadságharcosok képviselőin át a kormánytagokig a közélet számos ismert szemé lyisége vett részt. Talán kevésbé indokolt sérelmezni az ellenzék távolmaradását azokról a megemlékezésekről, amelyeket a szabadságharcosok mindenféle hivatalosságot nélkülözve rendeztek meg, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy például a Corvin közből és a Széna térről nem csupán a Magyar Szocialista Párt képviselői maradtak távol – az ő esetükben nem jutna eszembe ezt sérelmezni. (Taps a jobb oldalról.) Ezzel összefüggésben érdeklődéssel hallottam az elszólásairól közismert ellenzéki képviselőnek azt az önkritikáját, hogy helytelen taktika volt eddig az '56os ünnepségektől távol maradni. Anélkül, hogy e nyilatkozat értékelésekbe bocsátkoznék, kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjában nem ismerek olyan képvise lőt, aki az 1956os forradalom és szabadságharc ügyét párttaktikai céloknak rendelné alá. (Nagy taps a kormánypárti oldalról.) Őszinte sajnálattal tapasztaltuk azt is, hogy a Kossuth Lajos téren összegyűlt tömeg egy része ellenérzését fejezte ki a köztársa sági elnök úrral szemben, aki emiatt nem mondta el ünnepi beszédét. Nem értünk egyet azzal, ha a nemzeti megemlékezést egyes csoportok politikai demonstrációra használják fel, de megütközéssel fogadjuk azokat a kritikákat, amelyek a Kormányt teszik felelős sé azért, hogy nem akadályozta meg a köztársasági elnökkel szemben megnyilvánuló ellenérzés nyílt kifejeződését. Kíváncsian várjuk, miképpen képzelik a Kormány kritikusai a köztársasági elnök elleni kritika megnyilvánulásának megakadályozását, és őszintén reméljük, hogy az ellenzéki politikai erők nem törekszenek a velük ellentétesen gondolkodók szabadságának korlátozására,
