Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
1231 miközben más esetekben a legszélsőségesebb szabadosság mellett törnek lándzsát, és a végrehajtó hatalom törvényes jogaitól féltik a dem okráciát. Aggasztónak tartjuk, hogy egy parlamentáris demokrácia köztársasági elnöke, akinek a napi politikai csatározásokon felülemelkedve a nemzeti egységet kell megjelenítenie a nemzeti összefogást példázó nemzeti ünnepen, méltatlan helyzetbe került azá ltal, hogy állampolgárok nem elhanyagolható része nemtetszését fejezte ki vele szemben. Mindezért a felelősség azokat terheli, akik a köztársasági elnököt a napi politikai küzdelmekbe belehajszolták. (Nagy taps a jobb oldalról.) A parlamenti demokrácia alk otmányai azért mentesítik a köztársasági elnököt a politikai felelősségvállalás kényszerétől, és vonják ki ezáltal a napi politikai küzdelmekből, mert csak így tud olyan tekintélyt és tiszteletet kivívni magának, hogy egyes kiélezett helyzetekben mindenki elfogadja a véleményét, és így képes békét és egységet teremteni. Aki belebocsátkozik a politikai küzdelmekbe, az vállalja a politikussorsot, és óhatatlanul kiteszi magát az ellentétes meggyőződésű emberek bírálatának. (Zaj.) Megismétlem tehát: a Kossuth L ajos téren történtekért a felelősség azokat terheli, akik a köztársasági elnököt a kisszerű napi politikai küzdelmekbe belevonták. (Taps a jobb oldalról és Dénes János részéről.) Az ellenzék ezzel szemben a belügyminiszter felelősségéről beszél, amiért nem akadályozta meg a történteket. Nem tudom, mit kellett volna tennie a belügyminiszternek, netán a nehezen kivívott szabadságot korlátoznia, a veszélyes elemek leveleit, telefonjait ellenőriznie, az ünnepre érkezőket igazoltatnia, szándékaikat, gondolataika t kifürkésznie? Aggasztó, hogy egyesek elképzelhetőnek tartják a velük ellentétesen gondolkodók szabadságának korlátozását. (Felzúdulás a bal oldalon.) Én, aki az ellenzéki politikusokkal szemben ott voltam a különböző megemlékezéseken, a Corvin közben, a Bem téren, ahol egyébként, az igazság kedvéért meg kell mondani, a FIDESZ képviselője is jelen volt (Orbán Viktor: A Corvin közben is ott voltunk!) akkor nyilván én nem láttam ellenzéki politikust, az Operaházban tartott ünnepségen kívül a Kossuth téren is , felelősségem tudatában állíthatom, hogy semmiféle jogellenes megnyilvánulást nem tapasztaltam, és hogy az elnök úr ellen tüntetők, akiknek az eljárásával természetesen nem értek egyet, nem lépték túl azt a keretet, amelyet egy demokráciában mindenki kény telen elviselni, aki politikai küzdelmekbe bocsátkozik. (Zaj.) Rá kell mutatnom arra is, hogy a mostani, október 23iki esemény nem előzmény nélküli. Az elmúlt 2 évben sajnos több alkalommal előfordult az, hogy nemzeti ünnepeinken vagy egyéb ünnepi alkalm akkor disszonáns jelenségekre került sor, olyanokra, amelyek hasonlóak vagy egyes esetekben súlyosabbak is voltak a jelenlegi esetnél. 1990 szeptemberében egyetemi tanévnyitó ünnepségen került sor ünneprontásra, amikor a művelődési és közoktatási miniszter t sértő transzparenseket bontottak ki. 1991. március 15én egy Kormányt sértő trágár feliratot tartalmazó transzparenst emelt magasba egy csoport a Nemzeti Múzeum kertjében. 1992. március 15én az Országgyűlés elnökének beszédét próbálták megzavarni egyese k füttyszóval. Idén augusztusban pedig, amikor a Sportcsarnokban a miniszterelnök úr a Kormány nevében fogadta a barcelonai olimpián sikerrel szerepelt olimpikonjainkat, hangzott el ünneprontó füttykoncert. Amikor megértjük azokat, aki ma fellépnek a köztá rsasági elnökkel szembeni negatív megnyilvánulás ellen, úgy gondolom, joggal kérdezhetjük meg, hogy hol voltak ezek a hangok az elmúlt két évben az említett esetekben, miért nem szólaltak meg akkor az ellenzéki pártok képviselői, miért nem ítélte el a sajt ó nagy része ezeket a bántó megnyilatkozásokat. Úgy gondoljuk, hogy itt sem elszigetelt esetről, hanem egy folyamatról van szó, a politikai stílus ízlésünktől eltérő, kifogásolható megnyilvánulásairól, amelyekkel szemben nem lehet úgy fellépni, hogy csak a nekünk nem tetsző megnyilvánulásokat ítéljük el, miközben más esetekben hallgatásba burkolózunk, vagy éppenséggel alig titkolt kárörömmel nyugtázzuk az eseményeket, hanem csak úgy lehet eredményesen szembeszegülni az ilyen jelenségekkel, ha minden, a hely zethez nem illő és bántó megnyilatkozást egységesen és következetesen helytelenítünk. Itt térnék ki arra a vádra, amely a Kossuth téri tüntetést egyfelől szélsőjobboldali elemek művének igyekszik beállítani (Közbeszólás: Közép…) másfelől a Kormány közreműk ödését
