Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZARVAS BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
123 kormányzatnak, hogy miért nem tett erre még csak kísérletet sem. Nem tett kísérletet. Ez egy olyan adósság, amit úgy kaptu nk, hogy nem kértük, de vissza kell előbbutóbb fizetni. Tehát a következő évi költségvetésnél erre gondolni kell. A második csomag szintén egy ilyen örökölt púp a hátunkon, az, hogy soksok, a társadalombiztosítás által finanszírozott olyan kifizetés tört énik, ami nem a társadalombiztosítás befizetésein alapszik, hanem állami, ha tetszik, költségvetési pénzen, olyan, mint a családi pótlék, a gyes, a gyed, a politikai okból rehabilitáltak nyugdíjkiegészítése és még néhány egyéb apróbb tétel. Ez egy szerenc sétlen szerkezet, mert ugye, a társadalombiztosítás kifizeti ezeket, majd utólag megkapja a költségvetéstől, az ügyviteli költséggel együtt. S az, hogy utólag megkapja, ezen nincs is vita, mert eddig tudomásom szerint mindig meg is kapta, itt csak az utóla gban van a gond, mert hát kvázi ezzel hitelezi a társadalombiztosítás a költségvetésnek. Az, hogy ezzel ügyviteli kiadások vannak, ezen aztán már vitatkozott a két érintett fél. Itt a történet során hosszasan zajlott az, hogy az egyik törvény azt mondta, h ogy fél százalékot kell kezelési költségként fizetni, a másik azt mondta, hogy 400 millió forintot. A végén valami olyat fizetett a PM, hogy 300 milliót, ami ugyan magasabb a 0,5%nál, 1%nak felel meg, de még mindig kevesebb a 400 milliónál, tehát 100 mil lióval tartozik. Úgyhogy ez egy vitatott kérdés, amiből egy tanulság van, hogy ezt egyszer s mindenkorra rendezni kell. Rendezni kell továbbá – de majd a társadalombiztosítás költségvetésének tárgyalásánál bőven lesz alkalmunk beszélni erről – azt a kérdés t, hogy mások az elszámolási, a számlaadási, a rovatolási, tehát a pénzügytechnikai előírások a társadalombiztosításnál és a PMnél, ezért aztán nem lehet összehasonlítani igazán a két összeget, ezért nagyon nehéz eligazodni ebben. Erre nézve mondom, most nem térnék ki arra, hogy a bizottságunk két ízben határozatot hozott ennek az egységesítéséről. Most valószínűleg kénytelen lesz egy országgyűlési határozati javaslattal élni, hogy végre történjék meg ez az egységesítés. Tehát ezek a problémák mentek '89 – ' 90 – '91ben. '91 végére aztán bejött egy vadonatúj gond, az, hogy 22 milliárd forint lett a társadalombiztosítás deficitje. Ez a 22 milliárd nem lenne deficit, ha vissza tudta volna fizetni a költségvetés a lakáskölcsönalapnak ezt a 25 milliárdját, de nem t udta. Nem is tudja, mert hát így is deficites, méghozzá elég rendesen, ugye 69 helyett 114 milliárd forint összegben. Erre kitaláltak egy olyan konstrukciót, ami azt jelentené, hogy megint csak hitelez a társadalombiztosítás a költségvetésnek, tehát az ő t artalékalapjai terhére ezt a deficitet állja, de majd három év alatt ez valami módon visszakerül hozzá. Most ez a konstrukció, úgy érezzük – és a többségi vélemény is ez ", hogy nagyon nehezen elfogadható, hiszen a társadalombiztosítás amióta csak önálló, mindig likviditási problémákkal küszködött, mindig a nyugdíjmegelőlegezési alap terhére tudta a kifizetéseit teljesíteni, ami egy nagyon nagy gesztus a költségvetéstől, hogy ilyen van, csakhogy ez kizárólag a nyugdíjmegelőlegezést szolgálja, tehát ha a t ársadalombiztosítás törvényesen kíván eljárni, akkor nem teheti, hogy az egészségügyi kiadások fizetéséhez azt az alapot – a nyugdíjmegelőlegezési alapot – igénybe vegye. Ezért ha a két alap az Országgyűlés határozata szerint elkülönül, akkor az egészségü gy ily módon finanszírozhatatlanná válik. Ez azt hiszem, egyikünknek sem érdeke. Tehát a nyugdíjmegelőlegezési alapot – amelynek azért ez a neve, mert amikor létrejött, még nem volt más, csak nyugdíjalap – át kell alakítani nyugdíj- és egészségügyi finans zírozási alappá, vagy kétfelé vágni, vagy pedig ennek a 22 milliárd deficitnek a rendezésére más megoldást kellene találni. A harmadik probléma az volt, hogy ezek után mit csináljunk. S miután a társadalombiztosítási alapok költségvetését tárgyalni szeretn énk, és lehetőleg együtt, tehát közel egymás után, lehetőleg már holnap a költségvetéssel, a nagy zárszámadással, meg szeretnénk, ha lenne '93as költségvetésünk, ezért úgy döntöttünk, az általános vitára bocsátásnál igent mondunk, nem
