Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
124 akadályozva ezzel a jövendő költségvetésnek elkészültét és a társadalombiztosítási költségvetés tárgyalását. Ezt az igent kimondtuk, némiképp keserű szívvel, és arra utal, hogy a társadalombiztosítási alap költségvetési tárgyalása során a részletes vitában a két alap gazdálko dását együtt szabályozó intézkedési javaslat megtételére fel fogjuk kérni a Kormányt. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm én is. Megadom a szót Mádi Lászlónak a kisebbségi vélemény ismertetése céljából. (19.00) Felszólaló: Mádi László, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója MÁDI LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Mint a bizottságunk elnöke is ismertette: 4 ellenszavazat és 1 tartózkodás volt a bizottságban. Ezen képviselők azzal bíztak meg, hogy fejtsem ki a bizottság kisebbségi véleményét. A bizottság ülésén alapvetően 3 fő kritika fogalmazódott meg, és a konklúzió pedig az volt, hogy ilyen formában a '91 . évi központi költségvetési zárszámadás elfogadhatatlan. A három ok, illetve magyarázat a következő volt. Legelőször is, mint képviselők és mint a bizottság tagjai, azt tartottuk elfogadhatatlannak, hogy a Kormány nem tájékoztatta idejében a Parlamentet a kialakult hiányról és annak esetleges megoldási lehetőségeiről. Én egyetértek azzal, hogy egy év végi, októberi javaslat nem lényegesen változtatja meg az éves kialakuló hiány nagyságát, ám két oka is van annak, hogy ezt mégis meg kell tenni. Az egyik az, hogy tájékoztatni kell a Parlamentet a kialakult helyzetről, és majd a Parlament eldönti azt, hogy kíváne valamit tenni, ha igen, akkor mit. Én azt gondolom, hogy a végrehajtó hatalom fölött van egy ellenőrző szerepe a Parlamentnek, és a Kormánynak alá k ell vetnie magát ezen ellenőrző szerepnek. A másik ok az, hogy ugyan éves szintű etapokról beszélünk mindig, tehát éves költségvetésről, ám ennek tovahúzódó hatása van, tehát egy novemberben meghozott intézkedé ssorozat az lehet, hogy az évi költségvetés hiányát nem módosítja jelentősen, de a következő évi folyamatokat igenis komolyan befolyásolhatja, tehát nem fölösleges dolog az, hogyha novemberben akár egy intézkedéssorozatot léptetünk életbe. A második alapve tő kritkánk – azon túlmenően, hogy a bevételi oldalban voltak tapasztalhatók a legnagyobb gondok, de ez alapvetően nem a mi asztalunk, tehát nem a szociális és egészségügyi bizottság asztala – az pedig a kiadási oldalnak a változatlansága volt: az a báziss zemléletű költségvetés, amit bizony kormánypárti képviselőink sokszor keserű szájízzel élnek meg és tapasztalnak. Nyilvánvalóan történnek a társadalomban változások, az adott normatívákat és az adott kiadási szerkezetet mindig hozzá kell igazítani ezen vál tozásokhoz. Ez nemcsak általánosságban van így, hanem különösen egy ilyen rendkívül nagy átstrukturálódásokkal, komoly válságokkal tarkított időben, amikor bizony drasztikus változások is történhetnek egykét év alatt, és bizony ez alapvetően módosíthatja azokat a kiadási szerkezeti arányokat, amiket korábban egy korábbi Kormány már kialakított. Egy jelentős módosítás volt, arról nem szabad elfeledkezni, a termelési ártámogatások jelentősen csökkentek, de egyébként az intézményi típusú szemlélet és a dologi és bérautomatizmus uralta a költségvetés kiadási szerkezetét.
