Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A Szigetköz természetvédelmi, környezetvédelmi, tájvédelmi és területfejlesztési kérdéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
1220 Dr. Pap János képviselő (FIDESZ) vá lasza PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, amit Jávor Károly képviselőtársam mondott, ahhoz nem szükséges mit hozzáfűzni. Csak megerősí teni tudom, hogy ebben a helyzetben nagyon higgadt, nagyon következetes magatartásra van szüksége a Parlamentben mindenkinek, és azt hiszem, hogy a Kormánynak is egy nagyon egységes, határozott és higgadt magatartást kell tanúsítani. Amit Cséfalvay képvise lőtársam mondott, a beszéd utolsó két mondatát kivéve a beszédével tulajdonképpen egyetértek. Pontosan a végén volt az, amire én azt mondtam, hogy nagyon vigyázzunk a kompromisszumos megoldással. Meg kell mondani, hogy mit értünk kompromisszumos megoldáson . Megint csak olaj a tűzre, ha azt mondjuk, hogy van kompromisszumos megoldás. Meg kell tudni mondani, hogy mi az, mire van. A legkisebb rosszat kell választani. Én azt gondolom, mi nem azért ülünk itt, hogy a legkisebb rosszat, hanem a legjobbat, a legopt imálisabbat próbáljuk elérni. Természetesen a lehetőségeink egyre szűkülnek. S én azért említettem az előbb, ha két és fél évvel ezelőtt a magyar Parlament és a magyar Kormány fél éven belül határozatot hoz, kemény, egyértelmű határozatot Bős – Nagymaros ügy ében, akkor ma nincs konfliktushelyzet. Természetesen ezt az időt nem lehet nem megtörténtnek venni. Nem értek egyet azzal, hogy a legkisebb rosszat; nekünk itt a legjobbra kell törekedni. Amit az államtitkár asszony mondott, azzal kapcsolatban a következő t szeretném elmondani. Tulajdonképpen – ahogy az államtitkár asszony mondta, abban is – lehetett érezni, hogy van a KTMnek feladata, és van Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter úrnak feladata. Én azt gondolom – és ez a lényege tulajdonképpen, természetesen én is tudom és én is belátom, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a vízlépcső igen, vízlépcső nem, kompromisszum valamilyen formában, C- vagy eredeti, tehát rengeteg változat fut, még esetleg a képviselőtársaknak a fejében is, akkor – nagyon nehéz elvonatko ztatni. Én a tájat mint egységet szeretném leválasztani a vízlépcsőről. És itt egy nagyon érdekes dolog jön. Tudniillik abban a pillanatban, ahogy ezt leválasztjuk, és csak a tájról beszélünk, akkor Mádl Ferenc tárca nélküli miniszternek nincs kompetenciáj a benne, mert van a KTM, amely a környezetvédelemért felelős és a természetvédelemért felelős. A leválasztás tulajdonképpen ilyen szempontból elvi. És ezért kell megtenni, hogy ne legyen sok felelőse, és csak a tájnak legyen felelőse. Tudniillik egy követk ező érdekes dolog jött elő újra – egyébként ez nyomon érhető a vízlépcsőrendszernél sorozatban – , azt mondja az államtitkár asszony, '93ban, '92 végén lesznek meg azok az adatok, amelyek egy felmérés alapján rendelkezésünkre állnak majd. A helyi szakember ek és a helyi környezetvédelmi felügyelőség, természetvédelmi igazgatóság sem rendelkezik adatokkal, nem kapnak adatokat. Na most, ha ilyen nincs, akkor borzasztó veszélyes még a KTMből is kompromisszumról beszélni. Tudniillik a kompromisszumnak hol a lén yege? Mit akar a Szigetköznek? Mi egyáltalán a kompromisszum? Mire vonatkozik, hogy néz ki? Illetve ebből a kompromisszumból mi jut a Szigetköznek, ha nem tudjuk, hogy a Szigetközben mi van? Tehát ezért nagyon veszélyes az, hogy mi beszélünk kompromisszumr ól, megoldásokról, közben nem tudjuk megmondani, hogy mire van szükség ebben a térségben. Hiszen az államtitkár asszony mondta, hogy majd lesz '93ban, és lesz '92 végén. Tehát ezért született, ezért is – tehát próbálom sorolni, hogy miért – született mégi s a határozati javaslat. Ezért is, hogy ezek legyenek konkretizálva. Ezeket el kell végezni, és ezek szellemében lehessen megmondani, hogy nem variációkban, nem kompromisszumban gondolkodva, milyen minőségű, milyen mennyiségű víz – és még sorolhatnám – kel l a Szigetköznek. (18.50) Természetesen a mi kiinduló pontunk – akik azt mondjuk, hogy a vízlépcsőre nincs szükség több megfontolásból: hajózás, árvízvédelem, ökológiai egyensúly, és sorolhatnám, ezekhez egyikhez sem
