Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZARVAS BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
122 De kétségkívül ezt az egész költségvetési, zárszámadási és a társadalombiztosítási törvényt egységében és történetében kell látni. 1991. év volt az első – a miniszteri expozé szerint is, de talán mindannyian emlékezünk rá ", amikor saját költségvetésünk volt. Saját költségvetésünk azonban az előző évek költségvetési gyakorlatának megfelelően egy bázisszemlé letű, göngyölített kiadással számolt. Ezzel nem is lettek volna különösebb problémák. A teljesülés során valóban a kiadási oldalon különösebb gondok nem jelentkeztek. Úgy látszik, ez a mechanizmus működik tovább, attól függetlenül, hogy a gazdaság átalakul . A bevételi oldalnál, ahol teljesen új viszonyok, új gazdasági körülmények, legalábbis átalakuló gazdasági körülmények közepette új szereplők jelentkeztek, ott tapasztaltunk először gondokat. Hogy ez júniusban volt, vagy szeptemberben, ez most már vitatha tó. De tény az, hogy a befizetések nem érték el a tervezett szintet. A vállalkozások nyereségadóbefizetései csak 75%ban teljesültek, 101 helyett 77,3 milliárd. Az adókedvezmények hatásai, amelyek a kivételek és a kedvezmények csökkentése irányában hatott ak volna, azok ehelyett mintegy 34 milliárdos differenciát mutattak, megint a bevételek hátrányára. A pénzintézetek 7 és fél milliárddal kevesebbet fizettek be, az ÁFAbevétel 9 milliárddal volt kevesebb, a fogyasztási adó 15,7 milliárddal, az APEHnél nyi lvántartott adók 64,2 milliárddal, a vámbevételek 45 milliárddal. (18.50) Ha ezeket összeadjuk, akkor egyszerűen az a csoda, hogy ez a költségvetés egyáltalán lábon tudott maradni az év végéig. Mit lehetett tenni ennek a hiánytömegnek az észlelé sekor? Majd a kisebbségi véleményben elmondják, hogy nyilván a kiadásokat kellett volna ennek arányában csökkenteni, hiszen ezeket a bevételeket valóban csak rendőrök odavezénylésével lehetett volna behajtani, amit ugye nem tartunk kívánatosnak. Ezeknek a kiadásoknak a csökkentése lehetséges lett volna – furcsa módon – azokon az eszközökön keresztül, amit a pénzügyminiszter úr éppen az előbb az expozéjában javasolt, nevezetesen a nem hatékonyan működő szociális és egészségügyi rendszer reformján keresztül. De hát '91ben évközben átállni egy állampolgári jogon járó családipótlék, gyes, gyed, szociális ellátási rendszerről egy rászorultsági elven működő rendszerre, aminek a kritériumait igazán még ma sem tudjuk, nem tudjuk, hogy ez mennyiben igényel ellenő rzést, és egyáltalán ellenőrizhetőe, megállapíthatóe a rászorultság – valódi rászorultság ", megállapítható az egy főre eső tényleges jövedelem? Tehát ezt év közben – hogy is mondjam – receptként alkalmazni igen kockázatos vállalkozásnak tűnik, még így u tólag is, akkor menet közben ez valóban elég életveszélyes vállalkozás lett volna, és ezért mi inkább azt mondjuk most is, amit akkor mondtunk, hogy szolgáltatást, juttatást, vívmányt megszüntetni csak akkor lehet, ha helyette mást tudunk állítani. Ez egy olyan juttatása a nagy elosztó rendszernek, amit megvonni anélkül, hogy helyette adni tudjunk valamit, igen kétséges, és azt hiszem, hogy a bizottságunknak nemcsak a többsége, hanem a bizottság teljessége sem támogatna ilyen törekvést. A másik csomópont, t ehát azon a kérdésen túl, hogy mit tett a Kormány, vagy mit nem tett, amikor észlelte a hiányt, és mi lett volna a kötelessége – a másik ", már sokkal közelebb vitt a bizottság feladatához: a társadalombiztosítás és a költségvetés viszonya és egymással val ó összefüggésének a kérdésköre volt. Ezt megint csak történetében kell nézni. A társadalombiztosítás ugye '89es törvény alapján '90. január 1je óta független a költségvetéstől, de azóta is számtalan szállal, mintegy köldökzsinórral kapcsolódik a költségv etéshez. Az időben három ilyen szál van. Az egyik az az egykori költségvetési támogatása a társadalombiztosításnak, amikor lakásalapkötvényvásárlás címén tehermentesítette a költségvetést. Ennek a 25 milliárdos mostanra összegyűlt teljesítését, visszafize tését a költségvetésnek a '92. év elejéig kellett volna teljesíteni, s azt valóban a Számvevőszék joggal a szemére vetheti a pénzügyi
