Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás meg... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
1209 – a tökéletesebb megoldás, ha a bizonyítási lehetőséget a büntetőeljárásban és a felülvizsgálat során az okirati bizonyításra ki lehetett volna terjeszteni. Azt is tudom, hogy ennek a büntetőeljárás keretében talán nincs olyan gyakorisága, nincs olyan ügydöntő jelentősége, mint – mondjuk – egy polgári eljárásb an, de szerintem a teljesség kedvéért ezt a kérdést is fel kellett volna venni ebbe a témakörbe. Végül arra szeretnék hivatkozni, hogy az egész büntetőeljárás és az egész polgári eljárás keretében a felülvizsgálat során nem vagyok megelégedve a pénzösszege k meghatározásának a kérdésével. Nevezetesen itt, a polgári eljárás keretében a felülvizsgálatnál azt mondja: felemeli a bírság mértékét ötezer forintról maximálisan ötvenezer forintra. Ugyanakkor azonban következetlen, amikor nem emel a bírság alsó határa tekintetében. Kérem, ismerjük a bíróság gyakorlatát. A bíróság akkor, amikor esetleg kiszab egy bírságot, mert nem tud megfelelőképpen eljárni az ügyben amiatt, hogy valaki zavarja a bíróság munkáját, vagy nem jelenik meg, amikor aztán az illető legközele bb eljön, akkor a bírságot általában elengedik, általában azt teszi – szerintem túlzott humánumból – , hogy maga kéri fel, illetve szólítja fel, hogy kérie esetleg a bírság elengedését az illető, természetesen miért ne kérné, sőt. Akkor általában a bíróság ezt elengedi. Hogy ez most helyes vagy nem helyes, ezzel nem kívánok vitatkozni, de mindenesetre a bírság alsó határát is szerintem meg kellene jelölni, és ha tízszeresére emelte a felső határt, talán akkor járnánk el helyesen és következetesen, ha az als ó határt is megemelné tízszeresen, ami még mindíg csak ezer forint. Ennyit a büntetőeljárás kérdéseiről. A polgári perrendtartás vonatkozásában a felülvizsgálat ügyében szeretnék egykét dolgot ugyancsak megemlíteni, hogy azokat a sarokpontokat, amelyek vi tára adhatnak okot, megvizsgáljuk. Nem tartom helyesnek azt a javaslati állásfoglalást, amelyik szerint az I. fokon jogerőre emelkedett ítélet tekintetében nem lehetséges a felülvizsgálati kérelem benyújtása. Álláspontom szerint ez kollízióban van a Pp. 3. § (1) bekezdésével, ahol a bíróság feladatává teszi a törvény az igazság kiderítésére való törekvést. Ha ezzel az alapelvvel összevetem ezt a rendelkezést, akkor szerintem ellentmondás van, és úgy gondolom, hogy egy erősebb, a törvény első részében megjel ölt jogi alapelvnek kell érvényesülni, ha úgy tetszik, következetesen a felülvizsgálati eljárás keretében is, én a magam részéről elhagynám ezt a megszorítást. Visszatérve, nem túl nagy jelentősége van, de mégis beszélek a pénzösszegek összegszerűségének a szabályozásáról. A mai világban, amikor a piacgazdaság felé törekszünk – bátran kimondom – , szerintem az az értékhatár, ahol vált a bírói hatáskör, nevezetesen az a 10 millió forint, azt gondolom, hogy kevés. Ha tehermentesíteni akarom a megyei bíróságoka t, akkor – figyelembe véve azt, hogy gomba módra elszaporodtak örvendetes módon a gazdasági társaságok, amelyek nagyon sok munkát adnak a bíróságoknak, azonkívül az egyéni vállalkozók is nagyon sokan abban a helyzetben vannak, hogy nagy pénzekkel dolgoznak – szerintem 30 vagy 50 millió forint lenne az a helyes értékhatár, ami esetén a bíróságok valóban abba a helyzetbe kerülnének, ahogy azt a törvényalkotó megcélozta. A 10 millió forint szerintem nagyon szerény összeg ehhez. A bírságnál ugyanaz a helyzet, h ogy ha 50 ezer forintot jelölünk meg maximumként, akkor ne legyünk olyanok, hogy alsó határról nem rendelkezünk, mint ahogy a Pp. jelenlegi szabályozása nem rendelkezik erre vonatkozóan. Szerintem itt is meg kellene valami minimumot jelölni. Visszatérve a vállalkozók kérdéséhez, nagyon helyesnek és örvendetesnek tartom, hogy az egyéni vállalkozó alkalmazottja is képviselheti a vállalkozót. Ezzel tulajdonképpen egy érzékenységet tanúsított a javaslat a mai átalakult gazdasági körülmények iránt. Végül még arr a szeretném felhívni a figyelmet, hogy a fizetési meghagyásnál – ahol eddig kizárólagosan 5000 forint értékhatárig lehetett fizetési meghagyással érvényesíteni az igényt – úgy gondolom, hogy az 50 000 forint itt is kevés. Hasonlóak az indokok, mint amit el mondtam a hatáskör kérdésében: ott a 10 millió forint kevés.
