Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás meg... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
1208 ügyfelemnek az igénye is azt megkívánta volna. Tutira véve benyújtottuk a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez a törvényességi óvás iránti kérelmet, azonban az eredmény elutasító volt. Azt sem tudom az ügyfelemnek megmagyarázni – mutatván neki korábban azt a másik döntést mint precedenst – ho gy az ügyünkben miért nem született kedvező döntés. Reméljük, a jövőben ilyenekkel nem fogunk találkozni. Most hogy együttes vitája van a két törvényjavaslatnak, azért mégis engedjék meg, hogy miután teljes egészében nem mosható össze a két törvé nyjavaslat, kicsit az egyikről beszéljek, majd ezt követően a másikról. A büntetőeljárással kapcsolatosan örvendetes körülmény az, hogy a Legfelsőbb Bíróság, ha törvénysértést észlel, akkor legyen bár a vádlott terhére bejelentve a törvényességi óvás, pont osabban a felülvizsgálati kérelem, mégis a vádlott javára is megváltoztathatja a bíróság az ítéletet. Mondom önöknek, hogy sajnos előfordult ennek a fordítottja is. A zászlók itt előttünk azt mutatják, hogy 1956 mártírjaira és hőseire emlékezünk. Szabad le gyen elmondanom önöknek, hogy annak idején sajnos, született egy olyan rendelkezés, hogy amikor az '56os elítéltek ügyében a vádlott vagy a védője enyhítésért jelentett be fellebbezést, ha a bíróság úgy látta, bizony a terhére változtatta meg az ítéletet. Rettegett a védő is, rettegett a vádlott is, hogy jelentsene be egyáltalán enyhítés végett fellebbezést. Reméljük, mindez a múlté, és a jövőben ilyen eset nem fordul elő. Sajnos, ha az ember egy ügyben másodszor szól hozzá, akkor már egy kicsit abban a h elyzetben van, hogy aki először hozzászólt, több mindent elmondott, és esetleg neki már csak a morzsák maradnak. Custer tábornok jut eszembe, aki azt mondta, hogy "Aki másodszorra ér oda a csatába, az olyan, mintha nem is ment volna." (17.50) Ennek ellenér e azért, miután Szigethy István képviselőtársam már elmondott dolgokat, mégis szabad legyen – ami maradt ebből – felvetnem azt a problémát; szerintem se helyes, hogy a Beben a jogi képviselő intézményéről beszél a törvény. Kétségtelen, hogy a magánfélnek megvan a lehetősége arra, hogy jogi képviselőt fogadjon, megvan a magánvádlónak is, de úgy gondolom, hogy itt a főcsapás iránya nem ez, hanem hogy a terhelt hogyan védekezhet, és ebben a vonatkozásban szerintem a "védő" kifejezés a helyes, nem pedig a "jog i képviselő" determinációjának az ide való behozatala. Üdvözölni tudom azt is, hogy a magánvádló is benyújthat a terhelt terhére felülvizsgálati kérelmet. Azonban kicsit következetlennek tartom itt a törvényt, mert nem lép egy lépéssel tovább, és nem enged te meg ezt a magánfélnek is, természetesen a polgári jogi igénye tekintetében. De ha egyszer már a büntetőbíróság felvállalja azt, ami egyébként diszkrécionális jogkörébe tartozik, hogy a kártérítési kérdésben is dönt, akkor megítélésem szerint akkor telje s a jogosultsági lehetőség a magánfél vonatkozásában, ha ő is abban a helyzetben van, hogy amikor törvénysértés esete áll fenn a polgári jogi igény tekintetében, akkor igenis ő is élhessen a felülvizsgálat lehetőségével. Ugyancsak az ügyfélegyenlőség elvéb ől kiindulva hiányolom azt, hogy a terheltet csak értesíteni rendeli a törvény a tárgyalásra ahelyett, hogy ugyanúgy az ő esetében is az idézést alkalmazná, mint például a védő és az ügyész tekintetében. A másik dolog: kézenfekvő, hogy összehasonlítsam a t örvényjavaslatot a polgári perrendtartásra vonatkozó törvényjavaslattal, ahol – bár szűk körben, de – a felülvizsgálati eljárás keretében megengedett a bizonyítás, nevezetesen amiről Szigethy István képviselőtársam is beszélt, hogy okiratot lehet csatolni. Nem tudom, valójában az, hogy okiratot lehet csatolni ott a polgári eljárás keretében is, elégségese a bizonyítási lehetőségeket illetően. Például – gondolok valamire – : ha előállítok egy tanút, vajon annak a meghallgatása veszélyeztetie az eljárás gyor saságát? Megítélésem szerint nem, a bíróság nyomban dönthet arról, hogy kihallgatja, nem hallgatja. Mindenesetre itt ebben a vonatkozásban most csak arra szeretnék rámutatni: az lett volna – szerintem
