Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
119 Az Állami Számvevőszék gazdagodó nemzetközi tapasztalatainak hasznosításával tudatosan arra törekszik, hogy az ellenőrzés ne csupán a törvénysértések, a szabálytalanságok utólagos megállapítására szorítkozzék, hanem a közpénzek minél ha tékonyabb felhasználására, a károk megelőzésére késztessen. A zárszámadást azonban elsősorban törvényességi szempontból, illetőleg a számszerű korrektség szempontjából vizsgáltuk. Jelentésünkben a költségvetési törvény előírásaihoz, a törvényben szabályozo tt normákhoz kellett viszonyítanunk a végrehajtást. Nekünk tehát be kellett mutatnunk a költségvetési törvénytől való eltéréseket, míg azok megítélése, a mérlegelés joga az Országgyűlésé. Az új szabályok szerint folytatott gazdálkodás ellenőrzése kapcsán m eglehetősen sok hiányosságra mutattunk rá. A Kormány és sok képviselő szemében ezért talán túlságosan is kritikus ez a jelentés. Tudjuk természetesen, hogy lényegesen könnyebb egy feladat végrehajtásának törvénytelenségére vagy szabálytalanságára rámutatni , mint magát a feladatot az évtizedes szokásjogtól elszakadó jogszabályok keretei között eredményesen megoldani. Ebből a szempontból az Állami Számvevőszék helyzete bizonyára könnyebb, mint a Kormányé. Ennek tudatában sem lehettünk azonban nagyvonalúak, hi szen az Állami Számvevőszék ellenőrzési követelményeit a törvények határozzák meg. Felhívom a figyelmüket, hogy a törvényi előírásokhoz történő szigorú viszonyítással kétirányú tanulság, tapasztalat is levonható. Az egyik: A szokásos feladat az, hogy az Or szággyűlés a Kormány gazdálkodását minősítse az éves költségvetés végrehajtásában. A másik, amelyhez minden bizonynyal támpontot nyújthat a Számvevőszék jelentése, s ez a jelenlegi időszakban rendkívül fontos, hogy sikerüljön konszenzust kialakítani abban, milyen önállóságot kapjon a jövőben a Kormány a költségvetés végrehajtásához, illetőleg melyek azok a tényezők, események, amelyek esetében elengedhetetlen a parlamenti nyilvánosság és döntés. Ennek a nagyon nehezen meghatározható határvonalnak a megrajzo lása az 1991. évben kezdődött meg, most van folyamatban. Az 1991. évi tanulságok levonását, a tapasztalatok minősítését rendkívül fontosnak tartom, hogy már az 1993. évi költségvetés megalkotásakor olyan törvény születhessen, amely az éves gazdálkodásban a Kormány jogosítványait világosan és ellenőrizhető módon fogalmazza meg. Csak ezen az úton érhető el, hogy a költségvetés végrehajtása a Parlament valós ellenőrzése alá kerüljön, de az ésszerűen rugalmas gazdálkodás feltételeivel a Kormány is rendelkezzen. Részletes megállapításainkat szóbeli kiegészítésemben nem kívánom megismételni. Az Országgyűlés közvetlen ellenőrzési jogának gyakorlása szempontjából az alapvető problémát abban látjuk, hogy az 1991. évi gazdálkodásról szóló zárszámadás még nem teszi leh etővé – vagy csak igen nagy szellemi többletenergiák mozgósításával – a költségvetés tényleges teljesítésének megítélését. Azt hiszem, a képviselők sokkal több információhoz juthattak, mint korábban. Ezek között azonban még a szakembereknek is igen nehéz e ligazodni. A hatalmas mennyiségű anyag összeállítása is óriási erőfeszítéseket igényel, és kétségtelen az előrelépés. Méltányolva mindazt az erőfeszítést, enregiabefektetést, költségráfordítást, amit a Kormány a zárszámadás elkészítése érdekében tett, mégi s azt kell mondanom, hogy az Országgyűlés által megszavazott előirányzatokhoz képest a teljesítés több címnél jelentősen eltér, amelynek oka csak nehezen állapítható meg. Szakmai szempontból az egyik legsúlyosabb megállapításunk a költségvetési hiány finan szírozásával kapcsolatos. Az 1991. évi költségvetés a korábbiaknál pontosabban határozta meg, hogy mi a Kormány teendője, ha a bevételi előirányzatok a tervezettől eltérően alakulnak, jelentősen
