Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
1159 Ugyanakkor sajnálom, hogy néhány lényeges pontban nem sikerült meggyőzni a kormánykoalíciós képviselőtársakat. Sajnálom, hogy nem kaptak támogatást azok a javaslataim, amelyek tovább szűkí tenék az állampolgárokról gyűjtött és kezelendő adatok körét. Ugyancsak sajnálom, hogy nem kaptak támogatást azok az indítványaink, amelyek a leírtnál is jobban korlátozták volna a személyazonossági jel, ez a bizonyos inkriminált személyi szám használatát, ennek alkalmazhatóságát. Én úgy gondolom tudniillik, hogy túl széles ez a kör, ez a 16 szerv, amely használhatja a személyazonossági számot. Úgy gondolom, hogy ez a kör, amely – mondjuk – az ingatlannyilvántartástól a tisztiorvosi szolgálatig terjed, kim eríti azt a fogalmat, amely a személyazonossági szám általános alkalmazhatóságával kapcsolatban úgy fogalmazódott meg, hogy ezt általánosan nem szabad használni. Ez az Alkotmánybíróság ismert határozata e téma kapcsán. Úgy gondolom tehát, hogyha ilyen szél es körű marad, akkor az Alkotmánybíróság határozatának ezt a nagyon lényeges pontját nem tudja teljesíteni majd a törvény. Ugyancsak sajnálom, hogy a bizottsági üléseken nem kapott támogatást javaslataimnak az a része, amely afféle előkészítést biztosíthat ott volna a majd néhány év múlva mindenképpen elfogadandó európai normáknak teljes körűen megfelelő törvény gyakorlatához, annak bevezetéséhez. Összefoglalva: az a véleményem, hogy az eddigi nyilvántartási gyakorlatnál feltétlenül jobb eredményt fog hozni majd ez a törvény, ha elfogadja a Parlament. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy nem tettünk meg mindent, amit megtehettünk volna a törvényalkotás kapcsán. Tisztelt Parlament! Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönö m. Megadom a szót Tamás Gáspár Miklós képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tudják, amikor a Kormány megítélése kapcsán az ember gondol kozik, bizonyos bonyolult érzései támadnak. Tekintettel arra, közismert vagyok arról, hogy borúlátásra vagyok hajlamos, ezért ami nekem olykor, mint politikai elemzőnek siker, mint magyar állampolgárnak kudarc. Meg kell mondanom, hogy ebben az esetben – am ellyel szemben állunk – bizonyos értelemben mind politikai elemzőként, mind állampolgárként sikerről és kudarcról egyszerre beszámolhatok. Időnként szoktam arról írni és beszélni, hogy a Kormány tevékenysége bizonyos jobboldali restaurációs törekvésekkel k apcsolható össze. Meg kell mondanom, hogy itt, ennek a törvényjavaslatnak az olvastán, álláspontomat részben vissza kell vonnom, tekintettel arra, hogy Boross Péter belügyminiszter úr egy szélsőbaloldali törvényjavaslatot terjesztett elénk, amelynek részle tes bírálatára itt röviden vállalkozni szeretnék. Utalni szeretnék arra, hogy velünk sokszor el akarják hitetni, hogy nekünk konzervatív kormányunk van, ugyanakkor azonban ez a törvényjavaslat világosan mutatja egy bizonyos eszmetörténeti tradíciónak a fol ytatódását. Ez a tradíció a felvilágosodás szélsőbaloldalának a tradíciója. Ez a tradíció Jeremy Benthamnek abban a híres művében található, a kezdőpontja, amely a panoptikonról szól, arról a bizonyos büntető intézményről, amelyben azzal büntetik a foglyok at, hogy tökéletesen átlátszó életet kell élniük egy teljesen átlátszó cellában, középpontban van az erkölcsi autoritás, köröskörül vannak az államfoglyok, akiket azzal büntet a törvényhozó, hogy ők mindig látszanak.
