Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - Az 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1112 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Igen, bizottsági ülés folyik. Kérdezem az alkotmányügyi bizottság elnökét, kíváne a bizottságuk előadót állítani? Felszólaló : Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem állítunk külön előadót. A bizottság me gtárgyalta a módosító javaslatokat. Azzal kapcsolatosan az állásfoglalásairól jelentés áll a Ház rendelkezésére. A bizottság az általa támogatott módosító javaslatokkal együtt a Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatot támoga tja, és elfogadásra ajánlja a Háznak. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kérdezem, a költségvetési bizottság kíváne előadót állítani. (Nem.) Nem. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, ki kíván a vitában felszólalni. (Katona Béla jelentkezik.) Katona B éla képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselője következik. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Katona Béla (MSZP) KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Négy pontban szeretném összefoglalni a részletes vitában az 1992. évre szóló Vagyonpolit ikai Irányelvekkel kapcsolatos módosító indítványaim védelmét. Javasoltam módosító indítványként és elmondtam az általános vitában, hogy meg kellene változtatni ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a címét. Meg kellene változtatni, és a cím az leh etne, hogy az 1992. évi privatizációs bevételek felosztása. (18.20) Ugyanis nyilvánvalóan teljesen lehetetlen, hogy 1992 októberében kezdjük megtárgyalni vagy befejezni a tárgyalását az ugyanezen évre szóló Vagyonpolitikai Irányelveknek. Én, amikor elmondt am ezt a hozzászólást, és beadtam ezt a módosító javaslatot, nagyon optimista voltam. Úgy gondoltam, teljesen természetes, hogy ez elfogadásra fog kerülni. Legnagyobb meglepetésemre kormánypárti képviselőtársaim a bizottságokban – mind a három bizottságban – ezt a javaslatot leszavazták. Elgondolkodtam, és mindössze három okot tudtam magamnak kitalálni, hogy vajon ezt a teljesen nyilvánvaló tényt miért nem lehet tényként elfogadni. Az első ok az lehet, hogy valaki vagy valakik megpróbáltak egy "hülye" vicce t csinálni a Parlamenttel, és beterjesztették októberben az ez évre szóló vagyonpolitikai irányelvet, és a tisztelt képviselőtársaim egy része ezt nem vette észre. A másik ok az lehet, hogy észrevették, de mint a struccok, bedugják a fejüket a homokba, és úgy csinálnak, mintha nem vennék észre, hogy 1992 októberét írjuk, és nem 1991 októberét. A harmadik ok pedig az lehet: valószínűleg kormánypárti képviselőtársaim hisznek az időutazásban, és úgy gondolják, hogy a Vagyonügynökség minden dolgozója 1992 januá rjában, februárjában, márciusában, áprilisában, májusában, júniusában, júliusában, augusztusában… (Több képviselő együtt mondja a felszólalóval a hónapokat.) …, szeptemberében és októberében azok szerint az elvek szerint fogja visszamenőleg végezni a munká ját, amelyet mi most október végén elfogadunk. Én azt hiszem, hogy Isaac Asimov, a világhírű tudományosfantasztikus könyvek írója rendkívül boldog lenne, hogyha megtudná, hogy 1992ben van olyan európai parlament, amely az ő kö nyveiben szereplő egyik legjobb ötletet a gyakorlatban is megvalósítja. Persze, úgy gondolom, hogy még lesz idő módosítani a végszavazásnál a Parlamentben ezen a – nyilvánvaló – lehetetlenségen. Ezért én természetesen csak a II. fejezettel, a privatizációs bevételek felosztásával szeretnék foglalkozni. Az már nem ilyen érthetetlen és bonyolult dolog, hogy vajon a
