Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
1101 Ezt a s zemléletet igenis a társadalomban alakítani kell, és igenis a társadalomban a gondolkodást ebbe az irányba kell terelni. Mert Hollandiában tény, hogy a legliberálisabb abortusztörvény van. Az is tény, hogy abban a társadalomban sokkal kevesebb a terhességm egszakítás, mint nálunk. De ez nem a liberális abortusztörvény miatt van, hanem azért, mert az értékrendjük más ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Tehát végiggondoltam, hogyan lehet, azon kívül, hogy a társadalom szemléletét formáljuk, magában a terhességmegs zakítás folyamatában is elérni azt, hogy a terhességmegszakítások száma csökkenjen. Nagyon fontos ebből a szempontból, hogy Magyarországon a terhességmegszakítások több mint 50%a ismételt terhességmegszakítás, és nagyon sokszor elmondtam már, most is elmo ndom, 1990ben még nyolcezer olyan nő volt, akinek már a negyedik vagy a többedik terhességét szakították meg. Ezek azok az alapgondolatok, amelyekből kiindultam. Hogyan lehet ezt megoldani? Hiszen ha a terhességmegszakítást pusztán az orvos és a nő egyszeri aktusára szűkítem le, és azt mondom, ha a nő kimondja, hogy ő ezt óhajtja, akkor megtörténik, akkor már nem tudom elérni azt, hogy legalább még egyszer ne történjen meg ugyanezzel az emberrel. Ha megtiltom, akkor ugyanezt érem el, hiszen nem jele nik meg a nő, nem jön oda, és nem tudok segíteni neki. Mert itt egy rendkívül lényeges kérdés van. Ha egy nő terhességmegszakításra jelentkezik, annak nemcsak bírálni kéne és nem bírálásban gondolkozni, hanem segítségben is. Mert a nők jelentős részének se gítségre van szüksége. Igenis ismeretekre van szüksége és igenis segítségre. (17.10) Ez a megoldás. Az a megoldás, hogy egy kötelező tanácsadást írok elő, lehetővé teszi egyfelől azt, hogy információhoz segítsem a nőt, másfelől azt, hogyha a saját helyzeté ben segítségre van szüksége, akkor oda irányíthassam, ahol segítséget kap, harmadrészt pedig azt, hogy minden egyes nőt különkülön személyre szólóan meg lehessen tanítani arra, hogy legközelebb hogyan kerülheti el az ilyen helyzetet. Ebből alakult ki az a koncepció, amelyik a kötelező tanácsadást tartalmazza. Természetesen ez sem példátlan a világban, hiszen Olaszországban – gondolom, nem véletlenül – ezt a megoldást választották. Nagyon sok félreértés van, néhol félremagyarázás a törvényjavaslat elemeivel kapcsolatban. Az I. fejezetéről, amelyik a magzati élet védelmében teendő, és ez nagyon fontos: nem arról van szó, hogy a magzati jogokról beszélünk, hanem arról van szó, hogy tartalmazza a törvényjavaslat azokat a dolgokat, amiket megtehetünk a magzati é let, vagyis az állapotos nő védelme érdekében. A második része éppen ezért ebből a szempontból tárgyalja a terhességmegszakítást, és pontosan ezért közelíti meg a magzat oldaláról. Persze meg lehet közelíteni az anyai oldalról is, de mi éppen azért választ ottuk a másik megoldást, mert az a véleményünk, hogy igenis szemléletváltozásra van szükség. És az a véleményünk, hogy nem kell külön jogi védelemben részesíteni egy nőt, neki megvan a maga felnőtt, normális jogi védelme, és nincs szükség arra, hogy külön jogszabályokkal bástyázzuk körül az ő emberi létét. Tehát a terhességmegszakításra vonatkozóan a Bváltozat nem tartalmaz indikációs listát. Ez a másik alapvető különbség az eddigi megoldással szemben. És miért nem? Egyrészt azért nem, mert mi úgy gondoltu k, hogy nem egy bürokratikus megoldást kell találnunk, hanem meg kell kísérelnünk minél emberibben. Másodszor azért, mert az indikációs listák soha nem lehetnek teljesek. Ha fölsorolunk bizonyos indikációkat, azok arra ösztönzik az embereket, hogy megkeres sék a hozzájuk legközelebb álló indokot, és még véletlenül se arra, hogy esetleg a valóságon gondolkozzanak. Tehát teljesen fölösleges, hogy hazugságra kényszerítsük őket bármiféle indikációs listával. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik az, hogy nincs olyan indikációs lista, amelyik minden egyes súlyos egyéni problémát magában foglalhatna.
