Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
1102 A harmadik pedig az – és ez inkább a betiltás mellett érvelőknek szól – , hogy az indikációs lista egyben azt is jelenti, hogy aki abba a körbe bekerül, annak számára gyakorlatilag alanyi jog, és a felelősségérzetét maga a meghatározás is csökkenti. Én mindig azt a példát szoktam erre mondani, hogy az, hogy valaki 35 éves, miért indikáció az abortuszra? Hiszen lehet, hogy az első gyermekét akkor szüli meg borzasztó nagy boldogsággal az egyik ember. A másik számára valóban gondot okoz ilyen korban gyermeket szülni. Az, hogy valakinek van már két élő gyereke, miért lenne az indikációs? Miért lenne az egyáltalán indikáció? És ha ő ötöt szeretne, akkor miért lenne indikáció? Tehát én azt mondom, hogy fölösleges indikációs listákat írni, mert nem lehet teljes az indikációs lista, mert többféle értékrendet is közvetíthet, és én azt gondolom, hogy nekünk a lényegi megoldás a fontos. Éppen ezért van egy általános indikációnk, az állapotos nő válsághelyzete, ami mindent magába foglal. És a dolognak éppen az a lényege, hogy a családvédelmi szolgálatnál ezt a válsághelyzetet nem elbírálják, nem felülbírálják, hanem megpróbálnak segíteni. Igen, információkhoz juttatják a nőt. De vajon , kérdezem én, legyen bármilyen végzettségű nő is itt közöttünk, talán közöttünk esetleg még előfordul olyan, aki első kézből végig tudja gondolni, hogy mik azok a szociális támogatási lehetőségek, amikhez hozzájuthat egy nő, ha kihordja a gyermekét, hogy mik azok a társadalmi szervezetek igenis, amelyek segítséget tudnak nyújtani ebben az esetben, hogy mik az örökbefogadás feltételei például, az, hogy mik a terhességmegszakítás pontos jogszabályi feltételei. Ezeket, én azt hiszem, egyikünk se tudná első ké zből és kapásból elővenni, és annak a nőnek, akinek ilyen helyzetben, vagy annak a családnak, amelynek ilyen helyzetben dönteni kell, szüksége van ezekre az információkra. Tehát én azt gondolom, hogy nem terhességmegszakítás után kell ezekhez az információ khoz juttatni, hanem előtte. És ennél sokkal fontosabb, még ennél is fontosabb az, hogy a terhességmegelőzés különféle módszereivel találkozzanak. És van itt egy nagyon fontos pszichológiai alapkérdés. Abban az esetben, hogyha akár egy bizottsághoz, akár e gy orvoshoz, de úgy megy el a nő, hogy tudja, hogy bírálhatnak, elbírálhatják az ő jogosultságát, ha tudja, hogy más fogja kimondani helyette, hogy az ő terhességét meg lehete szakítani, vagy nem, akkor félelemmel, szorongással és becsukott aggyal fog leü lni, és semmit nem hajlandó meghallgatni. Abban az esetben viszont, ha úgy megy el a tanácsadóba, hogy tudja, ott neki segíteni próbálnak, információkhoz juttatják, és nem elbírálják, akkor nem becsukott aggyal fog leülni, hanem meg fogja hallgatni ezeket az információkat. Vonatkozik ez a terhességmegelőzés módszereire is. Nagyon fontos az is, hogy a törvényjavaslat Bváltozatában benne van, hogy lehetőleg az apa jelenlétében kerüljön sor erre a beszélgetésre. Természetes, hogy nem lehet kötelezővé tenni az apa jelenlétét, de nagyon fontos lenne éppen azokból az okokból, amiket professzor úr már fölvázolt, bár én nem mindig fogalmaznék ilyen élesen. De ténykérdés, hogy a férfiak több esetben, és igen sok esetben a férfiak állnak a terhességmegszakítás mögött , és nem a nők, és én is mindig azt mondtam, hogy az a nő, aki a korlátozatlan terhességmegszakításért küzd, kiszolgáltatja a nőtársait tökéletes mértékben. A garanciákra még egyszer. Többször is felvetődött az a kérdés, hogy majd akkor most itt a Kormány majd anyagi oldalról fogja megfogni a kérdést, és megpróbálja olyan drágává tenni a terhességmegszakítást, hogy azt ne lehessen kifizetni. Hát erről szó nincs. Ugyanakkor viszont úgy se lehet fogalmazni, hogy a terhességmegszakítás ingyenes vagy nem ingyen es, térítési díjat fizetünk vagy nem, hiszen annak ára van. Tehát mindenféleképpen meg kell határoznunk, hogy ki fogja kifizetni a terhességmegszakítást. A terveink szerint – és én igyekszem, hogy minden kiegészítő rendelet kézben legyen a törvény meghozat ala előtt, hogy lássák képviselőtársaink, hogy valóban a részletszabályozással merre
