Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZENTÁGOTHAI JÁNOS, DR. (MDF)
1094 szürkeállománynagybirtokos barátom… néhány hónapja itt, e helyen mondta ki, hogy a többség is tévedhe t. Bár dicséretemet szerényen elhárítva, ezt közhelyként értelmezte, mondása pontosan telibe találja az előttünk fekvő problémát. Mihelyst a férfiak észreveszik, hogy a terhességmegszakítás a nők elidegeníthetetlen szabadságjoga, ez azonnal a legaljasabb, önző kanösztöneiket – bocsánat, uraim! – szabadítja fel – idézőjelben – , mondják: nem az én dolgom, lássa a következményét a nő! Tehát a helyett, hogy a valóban szükséges családtervezést a házaspárok – esetenként szexuálpartnerek, tudniillik, én nem vagyok prűd – gondosan mérlegelnék, és életüket aszerint rendeznék be, ami a házasságok javára is szolgálna, a férfi az egész gondot így egyszerűen áthárítja a női partnerre. Már bocsánatot kérek, de ez az igazi rabszolgaság, és a nő durva, hátrányos megkülönböz tetése. A hölgyek általában – és joggal – sok rosszat mondanak a férfiakról – főleg a feministák – , de meg kell mondanom, így is naivak, és nem ismerik a férfinem valódi aljasságát. (Derültség.) Hosszú ideig belső családunkban én voltam az egyetlen férfi, míg vejeink és fiúunokáink elő nem jöttek – akikre egyébként, azt hiszem, minden joggal büszke lehetek – , és mindig úgy éreztem, én vagyok a feminista, a nő jogainak valódi előharcosa, és én sokkal inkább vagyok az, mint az úgynevezett feministák. E tekint etben nagyon sajnálom, de Rózsa Edit képviselőtársam érvelését – hogy a teherbe eső lányok nagy része nincs is tisztában a nemi élet és a terhesség kapcsolatával – mint a női nemre sértő állítást, visszautasítom. Az egész kultúrantropológia két vagy esetle g három olyan primitív törzset ismer, amelyben ezt az összefüggést nem ismerik. Ha nálunk is lenne, akkor a sok egyéb szégyellnivaló legleglegebbjei közé ezt is be kellene sorolnunk. Ami a következő mondatom, kérem, ezt a színpadi szövegekben a "félre" s zóval szokták jelezni – tudniillik, ha cinikus lennék, akkor azt mondanám: aki pedig ilyen buta, az talán jobb, ha nem szaporodik, a nemzetünk érdekében… (Derültség.) Egyetértek persze azzal, amit szintén mondott képviselőtársnőm, hogy a szexuális felvilág osítást – az életkor sajátosságainak figyelembevételével – minél korábban kell biztosítani. Azonban van egy bibi, mégpedig az, hogy persze, lehetőleg családi életükben hiteles tanárok közbejöttével. Mert, kérem, másoknak a szexuális felvilágosítását nem ta rtanám nagyon optimálisnak gyermekeim, unokáim vagy ükunokáim, vagy dédunokáim számára – ükunokákról egyelőre még a nagyon távoli jövőben sem lehet szó. Végül, bár nem utolsósorban, népünk által is joggal siratott tragédiánk, a József Attila által megidéze tt "és kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk" mellett egyik oka a nálunk régóta hagyományos egyke. Persze, a Jászai Mari térről közelmúltban eltávolított – a változatosság kedvéért művészileg is jó – Marx – Engelsszobor eredetijének abban igaza volt , hogy minden mindennel összefügg… (Derültség.) …, és a nálunk dívó egyke egyik legfontosabb oka társadalmunk félfeudális elmaradottságában keresendő. A világon sokhelyütt nagyon is indokolt a családtervezés – nálunk a túl szűkre szabott közfelfogás: népi öngyilkosság. Az Országház mélyen tisztelt képviselőinek figyelmébe ajánlom egy sokgyermekes anya veszélyeztetett utolsó terhességének védelmében közel féléves kórházi ágyon töltött idejének tapasztalatát az abortuszra kerülő nők remek esettanulmányaival. Ezt a drámai történetet a férj előadásában még azon melegében hallottam, de úgy hiszem, valahol már meg is jelent. Ezek közt azok az esetek voltak az igazán szívbemarkolóak, ahol az újgazdag – feltehetően adóeltitkolással megtetézett életszínvonalú – férj, aranyfityegőktől csörgő anya vagy anyós a legújabb, méregdrága nyugati kocsival viszi el a szerencsétlen áldozatot pár órai vagy esetleg egy éjszakai sírdogálás után. Nem ajánlhatom a törvényhozói jó lelkiismerettel a radikális és végleges tiltást – erre társadalmunk, sajnos, attól félek, ma még nem érett – , de egypár napos nevelő célzatú gondolkodási időt megkövetelnék. Legvégül: manapság, amikor mindenki a jó befektetést kutatja, arról a régi igazságról se feledkezzünk meg, hogy hosszú távlatban egy jó b efektetés van, és ennek a neve magyarul: gyermek. (Taps.) Köszönöm.
