Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
47 Május 22én a Korvinteremben francia és magyar teológusok találko ztak. A keresztényi egyetemesség és az egyház szeretetjellegéről volt szó, ahol miniszter úr sajátos szemléletű bevezető beszédet mondott. Engedtessék meg, hogy pár gyöngyszemet ebből a remeklésből idézzek: "féktelen liberalizmus", "keresztény hagyományoka t megcsúfoló antitradicionalizmus", "a féktelen liberalizmus negatív hatását bőrén megszenvedő KözépEurópa" stb. Miniszter úr beszéde megijesztett. Ebből a beszédből tudniillik a kirekesztés jeges fuvallatát éreztem, a megkülönböztetést. (Zaj a jobb oldal on.) Befejezem, uraim. Egyetlen kérdésem van tehát miniszter úrhoz: ilyen szemlélettel ön hány millió magyar miniszterének vallja magát? (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Andrásfalvy Bertalan miniszter úr válaszol. Dr. Andrásfalvy Bertalan műv elődési és közoktatási miniszter válasza ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az interpelláció szónoki kérdést intézett hozzám. Nagyon egyszerű erre a válasz. A demok ráciákban megválasztott kormány az egész ország kormánya, ebből következik, hogy minden minisztere az egész ország minisztere, s ez pedig 10 millió 335 ezer 642, de lehet, hogy 641. (Taps a jobb oldalon.) De a kérdés mélyén elvi kérdés lapul. Szeretnék err e kitérni. Én el tudom képzelni azt, hogy egy kormányban, mint ahogy a Parlamentben is, különböző világnézetű emberek dolgoznak, ha azok a demokrácia szabályait betartják, és tiszteletben tartják a mások véleményét. Kedves képviselőtársam értesült, nem vol t ott az előadáson, hanem az objektivitásáról nem éppen híres sajtó egyik képviselőjének híradása alapján döntött, és fölmérte az én világnézeti pozíciómat, amit megkérdőjelezett. Az ő megítélése szerint ezért alkalmatlan vagyok miniszternek. Ki a liberáli s? Aki elfogadja másoknak a másként gondolkodását, akár a kormányon belül, vagy pedig az, aki kétségbe vonja egy legitim kormány miniszterét, ha nincs azon az állásponton és világnézeten, amin ő van? (Taps a jobb oldalon.) Én a demokráciát védem, amikor az t mondom, hogy tisztelem a másik felfogását, az önét is. De egy szabadelvű párt nem tehet tanúságot ilyen diktatórikus törekvésekről. (Taps a jobb oldalon.) Egyébként úgy gondolom, hogy egy beszédre akkor lehet válaszolni, ha azt valaki hallotta, és nem ha llomásból. Szívesen álltam volna rendelkezésére ennek a kérdésnek a tisztázására, ahogy felajánlottam a Szabad Demokrata Párt vezetőinek, hogy bármilyen elvi tisztázásra kész vagyok vitába szállni. Talán nem a vita a fontos, hanem a kérdés, nem a tisztázás . A kérdést bevezető néhány gondolatról is hadd szóljak. Néhány olyan kifejezést is találtam itt, amit nem használtam. A leleményes harmadkézből, negyedkézből értesült újságírótól vehette át kedves képviselőtársam. Én szembenézek azzal, akivel vitatkozom, és hogy ha arra kerül sor, tőle is el fogom kérni a megfelelő szöveget; szívesen álltam volna rendelkezésére. De ebben van két kitétel, amit kifogásolt. Itt azonban nem tudom, hogy a választ hogyan adjam, mert itt a szavak is mást jelentenek, mint eredeti értelemben. (14.50) Mert nem tételezem fel, hogy a gyöngyszem és a remeklés őszinte volt. És ugyanígy a többi szavaknál sem tudom, hogy mit értsek rajta. A féktelen liberalizmusró l csak annyit, hogy a liberalizmus, a szabadságeszme a francia forradalom óta az európai kultúra vívmánya és értéke. Féktelenné akkor válik, ha nem tiszteli a másik szabadságjogát, és ez a fék, nem autófékről van szó, hanem az a zabolátlan lóhoz hasonló, a kit nem fékeznek meg, és nem veszi tekintetbe másnak a szabadságjogát. (Taps a jobb oldalon.) Nem tudom, most a féktelen liberalizmussal egyetért, hogy ezt vallja, vagy pedig egyetért velem, hogy én ezt támadom és ezt nem fogadom el demokratikus elvnek? Ne m derül ki a kérdésből.
