Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Kérdések: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
40 Az egész ségügyi intézmények vezetői tanácstalanok atekintetben, hogy júliustól az intézményeikben kivizsgálásra jelentkezett, sokszor kétségbeesett helyzetben levő, határon túli betegekkel kapcsolatban, magyarokkal, mi legyen a követendő magatartás, hogy szabályta lanságot vagy törvénysértést ne kövessenek el, és ugyanakkor lelkiismeretük parancsának is eleget tegyenek. Kérdésem ezért: számolte a Kormány, illetve a népjóléti tárca a beálló új helyzettel, s a megoldásra hátralevő rövid időben milyen intézkedés kiadá sát tervezi, és milyen forrást biztosít a kérdés megnyugtató, intézményes rendezésére? Ugyanis azok a jótékony célú kezdeményezések és alapítványok ennek a lefedésére kevesek, és ugyanakkor szervezetlenek is még. Köszönöm. (Taps.) ELNÖ K (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. A kérdésre Kelemen András államtitkár úr válaszol. Dr. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tiszt elt Ház! Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy a szomszédos országokban élő magyarsággal való kapcsolattartás, az ő megsegítésük társadalmunkban évtizedek óta kialakult nemes gyakorlat. Kormányunk programja és nyilatkozatai számos alkalommal hangsúlyozt ák ezt a kötelezettséget. Ugyanakkor nyilván a képviselő úr is tudja, a feltett kérdés erősen emlékeztet az ördöglakat megoldásának a helyzetére, hiszen a magyar egészségügy erejét messze meghaladó segítőkészség jellemezte az eddigiekben is a szomszédos or szágokból érkező magyar, sőt nemcsak magyar betegek ellátása ügyében. Miközben számos kórház igen jelentős anyagi nehézséggel küszködik, és a gyógyszertámogatási keretek többmilliárdos túllépésével, a térítési díj emelésével lehet csupán a magyar állampol gárok gyógyszerfogyasztását finanszírozni, ezért nemigen akad Magyarországon olyan orvos, aki a hozzá forduló külföldi számára ne adná meg a szükséges ellátást, ne írna fel gyógyszert azokban az esetekben is, amikor nyilvánvaló, hogy erre nem a nemzetközi egyezmény vagy az elsősegélynyújtás parancsa, hanem a saját lelkiismerete készteti. Súlyos problémát okozna, ha ez a lelkiismereti kényszer már nemcsak a pénzügyi lehetőségekkel, hanem a leírt jogszabályokkal sem lenne összhangban. A másik oldalról – és ez ért említettem ezt az ördöglakatképet – az Országgyűlésnek és a Kormánynak kötelessége olyan törvényeket és jogszabályokat alkotni, amelyeknek végrehajthatósága összhangban van az ország teherbíró képességével. Vajon a július 1jétől belépő egészségbiztosí tási rendszerben vane jogi lehetőség arra, hogy a magyar orvosok külföldi rászoruló betegeket továbbra is ellássanak? Képviselő úr említette ennek két esetét. A magyar jogszabályok egyrészt az elsősegélyre ingyenesen jogosult külföldi állampolgárokat soro lják föl, másrészt a volt szocialista országokkal és több más országgal is kétoldalú nemzetközi egyezményeink vannak sürgős szükség esetére. Ezeket az eseteket azonban kivéve a külföldi állampolgároknak magyarországi egészségügyi ellátásé rt fizetniük kell. Az egészségbiztosítási rendszerre való áttérés ellenére azonban megmaradt az intézményt fönntartó önkormányzatoknak és a minisztériumoknak az a joga, hogy a külföldi állampolgárok betegellátási díját mérsékeljék vagy elengedjék. Jogilag tehát továbbra is fenntartható az a gyakorlat, hogy az egészségügyi intézmények külföldön élő magyarokat vagy nem magyarokat – fenntartójuk engedélyével – ingyenesen lássanak el. Egyetértek azonban azzal, hogy a lehetőségek nem korlátlanok. A külföldön élő magyarok egészségügyi ellátásában a legkomolyabb nehézséget a gyógyszerrendelés jelenti. Már eddig is kérdéses volt az a gyakorlat, hogy a magyar orvosok külföldiek részére írtak fel gyógyszert társadalombiztosítási támogatással. Az egészségbiztosítási tö rvény hatálybalépésével ez a gyakorlat már jogsértésnek minősül, ugyanakkor továbbra is lehetőségük lesz az orvosoknak arra, hogy a külföldiek részére is felírják a szükséges gyógyszereket, de csak társadalombiztosítási támogatás nélkül. Kérdés tehát, hogy a szomszédos országokban élő
