Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
34 javasl atokat tárgyalják, értesüljenek arról, hogy más bizottságban megnyugtató módon konszenzus alakul ki vagy egyetértés. Azt hiszem, ha ez valami konkrét javaslatot is ölt, és valóban egyetértés mutatkozik abban, hogy ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat minél gyorsabban megalkossa a Parlament és meghozza, én készséggel akár még vissza is vonom a javaslataimat, hogyha ezt látom, és erre látok garanciákat. Igazat adok önnek abban, amit ön elmondott. Valóban, ezeket a kérdéseket ott kell szabályozni. Valóba n nem jó helyen vannak itt a törvényben az én módosító indítványaim, éppen ezért inkább jelzésértékűek, hiszen van benne egy javaslat, amit ha az MDF is szorgalmaz, hogy tárgyaljon minél előbb a Parlament, nevezetesen a már benyújtott, az országgyűlési kép viselők jogállásáról szóló törvényjavaslat és annak a törvénynek a megváltoztatásáról van szó, akkor ezekre tulajdonképpen nincs is szükség, és egy más vita keretében ezt lebonyolíthatjuk. Még egyszer, én örülök annak, hogyha ez a konszenzus megvan, és akk or esetleg kérem önöket arra, hogy a házbizottságban szorgalmazzák a FIDESZ képviselőivel együtt azt, hogy ezt a törvényjavaslatot minél gyorsabban tárgyalja a Parlament. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Soós Károly Attila képviselőnek, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Soós Károly Attila (SZDSZ) SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az itt most kiéleződött vita tárgya mellett, hogy tudniillik képviselők milyen gazdasági társaságban lehetnek igazgatósági tagok és más vezetők, azért mégis az az alapkérdés, hogy mi történjék ezzel a törvényjavaslattal, amelyik most előttünk fekszik. A Szabad Demokraták számára az is kérdés, hogy egyáltalán legyene Állami Vagyonkezelő Rt. Önök láthatják , hogy a bizottsági jelentésben az 1. pontban szerepel Lotz Károly, Eörsi Mátyás és az én javaslatom, amelyik arról szól, hogy a törvény címe és 1 – 32. §a maradjon el, azért csak 32ig, mert több nincs neki. Tehát mi azt javasoljuk, hogy egyáltalán ne legy en ilyen törvény, ne legyen Állami Vagyonkezelő Rt. és ne legyen tartós állami vagyon. Itt röviden utalnék arra, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtt betiltották nekem egy tanulmányomat, amelyik annak idején a magángazdaság előnyeit ecsetelgette, illetve betil tottak egy tanulmánykötetet, egyebek között az én ilyen tanulmányom miatt. Akkor az igazgatómnak el is rendelték, hogy elbeszélgessen egy kicsit velem. Most a rendszerváltást abban érzékelem, hogy most nincsenek ilyen tilalmak, önök nyugodtan olvasgatják a z újságaikat, miközben mi mondhatjuk itt a magunkét arról, hogy nincs szükség állami vagyonra. Tulajdonképpen az államosítások, az állami gazdaság kialakítása volt az, ami Magyarországot abba a rendkívül súlyos helyzetébe juttatta, amelyben ma vagyunk, és ebből a helyzetből a kiút csakis az állami vagyon felszámolása, a gazdasági állami vagyon privatizálása lehet. Persze most nem a kincstári vagyonról beszélek, nyilván a Parlament épületét nem szükséges privatizálni. Nem lenne különösebb előny belőle. (12.5 0) Módosító javaslatunk indoklásában elég hoszszan olvashatók példák arról, hogy gyakorlatilag minden területen alapos elemzések mutatták ki azt, hogy a magángazdálkodás hatékonyabb, mint az állami vállalatok működése. Erről egyébként az általános vitában már szóltam – most nem szeretnék ebben a vonatkozásban részletekbe bocsátkozni. Kérem, gondolják meg a nyugati közgazdaságtudomány ezzel kapcsolatos tanításait! Ugye az állam mint tulajdonos, két szempontból problematikus. Egyrészt azért, mert a maga szer vezeteivel túlságosan sokféle gazdasági tulajdont kellene kontrollálnia, és ezek a szervezetek erre nem igazán alkalmasak és nem is tehetők igazán alkalmasakká. A másik nagy probléma pedig az ezen a területen, hogy az államnak azok a céljai, amelyeket tula jdonosként követ, fölöttébb bonyolultak, szerteágazók, követhetetlenek, bizonytalanok.
