Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
35 Itt szó van egyrészt nyilván valamilyen mértékben jövedelmezőségi szempontokról, és ez ennyiben, persze, a magángazdálkodó viselkedéséhez hasonlít, de a problémát az oko zza, hogy az államnál ezt rengeteg egyéb szempont árnyalja: amikor az állam tulajdonosként valamilyen döntést hoz, gyakorlatilag sohasem vizsgálja azt, hogy bizonyos más szempontnak az érvényesítése – például presztízsszempontok érvényesítése, politikai sz empontok érvényesítése – jövedelmezőségben mennyibe kerül, és ilyen szempontból végül is a hatékonyság nagyon nehezen értelmezhető állami tulajdonú vállalatoknál, miután a hatékonyság tulajdonképpen soktényezőjű. Ezért van az, hogy az állami vállalatok gaz dálkodása a világon mindenütt rendkívül problematikus. Önök tudják, hogy az utóbbi időben nyugaton erős törekvések érvényesülnek a privatizálás irányában olyan területeken is, amelyek korábban ilyen szempontból tabunak számítottak. Ezek a törekvések általá ban kedvező eredményekkel járnak: hogyha a privatizálás megvalósul, javul a hatékonyság. Ezért mi a privatizálás hívei vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy állami vagyon fönntartására tulajdonképpen két ok folytán lehet ideiglenesen törekedni. Az egyik az, hogy ha bizonyos válságágazatok – a válságágazatok egy részéről lehet itt szó – működése megfelelő állami ráfordításokkal rendbehozható, munkahelyek menthetők meg, és félő, hogy az ezzel kapcsolatos kockázatot a magánvállalkozás nem vállalná. Ez tehát az egyik olyan eset, amikor ideiglenesen fönntartható az állami tulajdon. A másik eset pedig az, hogyha monopóliumokat kell privatizálni, tehát olyan tevékenységet végző vállalkozásokat, amelyek természetes monopóliumok – ilyen például a telefon, a szennyvízelvezet és, a vízszolgáltatás stb., stb., ahol nyilvánvalóan nagyon komoly szabályozási feltételeket kell teljesíteni. Ismeretesek ilyen szempontból rosszul sikerült privatizációk a nyugati világban, ahol nem dolgozták ki megfelelően a szabályozást, és utána probl ematikus lett a működés. Ezt nyilván nem szabad vállalni, úgyhogy ilyen területeken elhalasztható a privatizáció addig, amíg a nemzetközi tapasztalatok megfelelő figyelembevételével és egyéb eszközökkel gondoskodhatunk arról, hogy megfelelő szabályozás ala kuljon ki. De tartós állami vagyonra nincs szükség. Kollégáim szóltak már az általunk benyújtott módosító javaslatok egy részéről. Én még további két módosító javaslatra szeretnék kitérni. Az egyik, amit Eörsi Mátyással, Palotás Jánossal és Lotz Károllyal együtt nyújtottunk be, arról szól, hogyha a vagyonkezelő részvénytársaság vagy a hozzá tartozó vállalat gazdálkodási eredményei nem megfelelőek, akkor milyen eljárást kell követni. Nagyon sajnálatos, hogy ezt a módosító javaslatot a bizottságok közül egyik sem támogatta. Ha már van egyszer ilyen Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság – noha mi ezt ellenezzük, de ha már van – , akkor föltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy itt nagyon kemény felelősségre vonások legyenek. Ugye, hogyha egy magánvállalat vesztesége s, akkor az magánügy – csak annyiban nem magánügy, amennyiben a hitelezőinek tartozik, és nem tud nekik fizetni, nem tudja a szerződéses kötelezettségeit teljesíteni, és az államnak fontos feladata, hogy ilyenkor közbelépjen. De hát, itt nem magánvállalato król van szó, hanem állami vállalatokról: hogyha itt az állami vagyonnal nem megfelelőképpen gazdálkodnak, akkor nagyon kemény felelősségre vonási szabályokat kell bevezetni. Én elhiszem azt, hogy az érintettek számára, akik majd ki lesznek nevezve vezetők nek az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságnál, meg annak a vállalatainál, jobb lenne, ha nem lenne ilyen felelősségre vonás, és nyugodtan gazdálkodhatnának – lazán – a vagyonnal. Azt hiszem azonban, hogy nem az ő szempontjuk a döntő: az Országgyűlésnek az állami vagyon megőrzése szempontjából kell kiindulnia. Ezért javasoljuk mi, hogy állami számvevőszéki vizsgálat legyen akkor, ha a vagyonkezelő részvénytársaság fizetésképtelen, vagy nyereségének mértéke lényegesen alacsonyabb a nemzetgazdaságban jellemző en elért nyereségszintnél. Az Állami Számvevőszék vizsgálati eredményei alapján aztán a Kormánynak kellene eljárnia olyan szabályok alapján, amelyeket a megfelelő – a gazdasági társaságokról szóló – törvény egyébként tartalmaz a gazdasági társaságok vezető ire nézve. Itt polgári jogi felelősség érvényesítéséről van szó, ami elég kellemetlen, mert ha kiderül, hogy az illető hanyagul járt el ebben
