Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
30 irányelvek most már körülbelül két éve úgy vannak érvényben, ahogy a Némethko rmány még annak idején háromhónapos ideiglenességgel beterjesztette a Parlament elé… (Tardos Márton: Már nincs!) …, illetőleg most már nincsenek érvényben. Ezért azt gondolom, hogy a vagyonpolitikai törvényeket és a vagyonpolitikai irányelveket értelmes do log lenne egyszerre tárgyalni, illetve róluk egyszerre szavazni, hiszen a törvényben és a vagyonpolitikai irányelvekben olyan kölcsönös utalások vannak, különösen a térítés nélküli államivagyonjuttatásról, amelyek az együttes tárgyalás szükségességét igaz olhatják. Ezért úgy gondolom, hogy a vagyonpolitikai törvényekről akkor kellene, illetve akkor lehet róluk jó lélekkel és korrekt döntést hozni, amikor a vagyonpolitikai irányelvekről is. Ezért aztán a csütörtöki általános vitában azt hiszem, hogy még szám os képviselőtársam fog visszautalni ezekre a törvényekre. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Hack Péter képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Hack Pé ter (SZDSZ) HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy nem leszek olyan kimerítő és részletező, mint az előttem szóló képviselő. Én csak egyetlen pontban szeretném az érveimet kifejteni, tekintettel arra, hogy az alkotmányügyi bizottság nem tartott beszámolót, de a bizottság ülésén ebben a kérdésben, nevezetesen az összeférhetetlenség kérdésében viszonylag hosszú és konstruktívnak tűnő vita bontakozott ki. Bár tisztában vagyok vele, hogy ez a vita, ami most folyik a Házban, nem olyan nagy horderejű, mint a tegnap délelőtt a napirend előtti vita arról, hogy a Kisgazdapárt székházában ki használja az elnöki illemhelyet… (Derültség.) …, de azért remélem, hogy vannak néhányan, akik odafigyelnek arra, mi fog történni az országban a következő év tizedekben. Az összeférhetetlenség ügye pedig egy ilyen kérdés. Hiszen a magyar belpolitikát az elmúlt másfél évben elsősorban alkotmányos konfliktusok dúlták fel, és a politikai erők közötti összeütközés és a közvéleményt is foglalkoztató összeütközések a z Alkotmány értelmezéséről, bizonyos alkotmányos intézmények szerepéről folytak. De látni kell azt, hogy ezek a viták rövidesen a végükre érnek, ezek egy születő demokrácia születésével együtt járó viták; a nyugati demokráciákban nem az alkotmányos alapkér dések a fő politikai viták tárgyai, hiszen ezeket a vitákat már évtizedekkel vagy adott esetben egy évszázaddal ezelőtt lefolytatták. Ha mi a nyugati demokráciák példáját akarjuk követni, akkor meg kell nézzük már most azt, hogy ezek évtizedes tapasztalato k birtokában milyen banánhéjakon szoktak elcsúszni, mik azok a területek, ahol ezekben a nyugati demokráciákban az úgynevezett politikai botrányok kirobbannak. És ha egy picit Párizsra vagy Rómára függesztjük a tekintetünket, akkor azt látjuk, hogy ezekben az országokban a politikai botrányokat, kormányok bukását, politikusok végleges bukását általában korrupciós ügyek szokták előidézni. Az olasz parlamentben az elmúlt negyven évben – a kereszténydemokrata többségű olasz képviselőházban – , ha jól emlékszem az adatra, több száz mentelmi ügy folyt azért, mert a képviselők korrupciós ügyekbe keveredtek, olyan pénzekhez jutottak hozzá, amelyekhez nem lehetett volna, olyan döntésekben vettek részt, amikben nem lett volna szabad részt venniük. (12.30) Erre tekinte ttel javasoltuk azt Matyi Lászlóval korábban egy önálló képviselői javaslatban, hogy vizsgáljuk felül az Országgyűlésnek azt a döntését, amit 1990 júniusában, tehát a megalakulása után rövid idővel a képviselői jogállásról szóló törvényben meghozott. Akkor két feltételezés volt, ami a döntésünket meghatározta. Az egyik, amiből kiindultunk, hogy az országgyűlési képviselők alapvetően nem főállású képviselők lesznek, tevékenységüket csak részfoglalkozásban látják el, főtevékenységüknek megmarad az a hivatás, amiből a képviselői helyre pályáztak, és ehhez mért volt hosszú időn keresztül az országgyűlési képviselők tiszteletdíja is, amely tiszteletdíj bár kétségtelenül magasabb, mint az átlagjövedelmek ebben az országban, de nem haladja meg az alacsonyabb
