Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
29 végrevalahára kezd kialakulni egy gazdasági alkotmányosság. Na most, rögtön a Parlament vag y a Kormány hoz egy olyan szervezetet, ami a gazdaság körülbelül negyedét lefedi, a gazdaság, illetve az állami tulajdon jelentős részének a kezelésével van megbízva, és rögtön nem érvényesek rá azok a normatív szabályozások, amelyek egyébként a gazdasági társaságokra érvényesek. Azt hiszem, ez nem helyes eljárás, és jogdogmatikai szempontból kerülendő az ilyenfajta törvényalkotás. Több mellékérvre, amiket elmondtak a képviselőtársak, most nem térnék ki. A fejtegetés lényege az, hogy nem értek egyet a részv énytársasági formával; a vagyonkezelő szervezetet – most nincs ennek neve, mert éppen a törvényjavaslat végig részvénytársaságról beszél – más formában tartom elfogadhatónak, már garanciákkal. Ezeket a módosító indítványokat, amelyek ezt a koncepciót fogal mazzák meg – ezek Eörsi Mátyás, Palotás János, Lotz Károly és Soós Károly Attila képviselőtársaim által benyújtott módosítványcsomagban vannak, illetőleg a Pál László képviselőtársam által benyújtott csomagban – , kérem, hogy ezeket támogassák. Végül egy ol yan problémára szeretnék kitérni, ami nem először vetődik fel különböző gazdasági témájú törvényjavaslatok esetében. Ez pedig a környezetvédelem és a gazdaság kapcsolata, kapcsolatrendszere. Gyurkó János, Kiss Róbert és Ráday Mihály több módosító indítvány t nyújtottak be a törvényjavaslathoz, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy a privatizáció során különböző, a környezetvédelem ügyével megbízott kormányhivatalok, például a környezetvédelmi tárca véleményét különböző határidőkre ki kell kérni azokban az esetek ben, ahol vélelmezhető, hogy a privatizáció környezetvédelmi problémákat érint; illetve van egy másik, egy jóval szűkebb értelmezés, amely azt mondja, hogy minden esetben ki kell kérni a tárca véleményét. Ezzel, azt hiszem, egyet lehet érteni, hiszen tudju k azt, hogy az állami vállalatok egy jelentős részének olyan környezetromboló tevékenysége volt, ami olyan súlyos problémákat vet föl a privatizáció során, mint például a TVK esetében az ammónia a földben, és még lehetne sorolni azokat az eseteket, amikor különböző méreganyagokat találtak olyan vállalatok területén, amelyeket már eladtak, és a környezetvédelmi károk helyreállítására hivatkozva a vállalatok új tulajdonosai különböző kedvezményeket vagy garanciákat kérnek. Tehát ezek miatt a jelenségek miatt ez elfogadható és érthető. Azonban van itt egy probléma, amire szeretnék utalni, ami a gazdasági bizottság ülésén már felvetődött. Nevezetesen az, hogy a környezetvédelem és a gazdaság kapcsolatát nem lehet úgy rendezni megnyugtató módon – és főleg nem hat ékonyan! – , hogy a mindig beérkező gazdasági törvényekhez a környezetvédelmi bizottság, illetve a környezetvédelem ügyéért felelősséget érző képviselők különböző módosító indítványokat próbálnak meg benyújtani, amelyek természetesen csak egyediek és időleg esek vagy átmenetiek lehetnek, pontosan azért, mert nincs átfogó koncepció, nincs átfogó szabályozás. Bár ezek a környezetvédelmi tárgyú indítványok nagyon fontos problémákat fogalmaznak meg, azt hiszem, hogy a környezetvédelem és a gazdaság kapcsolatát ho sszú távon és megnyugtató módon csak úgy lehet rendezni, és jó lélekkel csak olyan módosító indítványokat lehet támogatni, amelyek arra utalnak, hogy a tárca a környezetvédelemről szóló átfogó törvényjavaslatot vagy koncepciót készítsen, terjesszen be a Pa rlament elé, és ezeket a már beterjesztett vagy elfogadott gazdasági törvényeket akkor hozzuk szinkronba azzal az átfogó környezetvédelmi törvénnyel, amelyet a tárcának egyébként úgy tudom, be kellett volna már terjesztenie vagy el kellett volna készítenie . Röviden – illetve most már nem annyira röviden – ezeket szerettem volna elmondani a törvényjavaslatokkal kapcsolatban. Felhívom a képviselőtársak figyelmét, hogy három törvényjavaslatról van szó egyszerre, vagyis tulajdonképpen minden felhasznált időt ig azából akkor lehet pontosan megítélni, ha hárommal elosztjuk a rendelkezésünkre álló időt, hiszen egyszerre tárgyaljuk a vagyonpolitikai törvényeket. Zárógondolatként egy dolgot szeretnék felvetni. A vagyonpolitikai törvények megfogalmazzák azt, hogy a vag yonpolitikai irányelveket a Kormánynak be kell terjesztenie a Parlament elé, és minden költségvetési év végén a Parlament erről dönt. Ugyanakkor tudjuk azt, hogy vagyonpolitikai
