Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
26 embereit ne próbálja különböző pozíciókba ültetni országgyűlési képviselők gyanánt. Itt természetesen a kérdésnek van egy ilyen vonzata, ami nagyon fontos, de azt hiszem, hogy pontosan azért, mert egy nagyon hosszú távú döntésről van szó a megítélésem szerint, aminél helyes lenne, hogy a politika ne legyen rossz hírbe hozható, nevezetesen, hogy mikor az MDF van kormányon, az MDF, mikor más pártok vannak kormányon, más pártok gyorsan az országgyűlési képviselőket beültetik az igazgatótanácsokba, felügyelőbizottságokba, ezzel is úgymond a zsíros kondér köré ültetve őket. Lám, mennyivel vagyunk mi különbek, mint az elmúlt rendszer, ahol megint, ugye aki jó elvtárs volt, a húsos fazék mellé ült villámgyorsan, ha értett hozzá, ha nem, aki meg nem volt jó elvtárs, az meg nem került oda. Én hang súlyozom, hogy pontosan azért, hogy megmutassuk azt, hogy mi a különbség a demokráciában a világos szabályok és egy korábbi szituáció között, én ezt minden politikai párt és minden kormány számára kötelezőnek tartom. Tehát kérem, hogy ne vegyék ezeket az ö sszeférhetetlenségi szabályokat oly módon, hogy most valami támadást intézünk az MDF ellen, vagy a Kereszténydemokrata Párt ellen, vagy a 35ök frakciója ellen. Itt hosszabb távú kérdésekről van szó, és ezért hosszabb távú megfontolásokat igényelnek, és a politika tekintélyéről van szó, a demokrácia tekintélyéről. Ezért kell ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat megfontolni. Az összeférhetetlenség után már rövidebben tudom összefoglalni azokat a még hátralévő pontokat, amikről szólni kívánok. Ezt lehet ővé teszi az is, hogy már többen előttem utaltak ezekre a kérdésekre. Az egyik ilyen a vagyoni kör kijelölése. Annak a vagyoni körnek a kijelölése, amely végül is az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság kezelésébe, tulajdonába kerül, és hosszú távon az áll am, illetőleg az aktuális kormány vagy az aktuális gazdaságpolitika úgy dönt, hogy ezek tartós állami tulajdonban maradnak. Kétfajta jószágot vagy vagyont lehet ebből a szempontból megkülönböztetni. Az első vagyonrész, azt gondolom, nyilvánvaló, hogy állam i tulajdonban marad. A nyilvánvalóságát az teszi szükségessé, vagy az teszi érthetővé, hogy olyan piaci területeket érintenek ezek a vállalatok, amelyek a piacgazdaságokban is állami tulajdon alatt működnek: állami vasutak, villamos szolgáltatók, gázművek. Ezeket az alapszolgáltatásokat fel lehet sorolni. (12.10) Természetesen vannak kivételek, hiszen például a villamos szolgáltatók egy jelentős része Amerikában magántulajdonban működik. De kivételek azt hiszem, csak a szabályt erősítik, a mi esetünkben fől eg, amikor olyan nagyságrendű állami vagyon van a magyar gazdaságban, akkor nehezen lehet arra gondolni, hogy akár tízéves távlatban pont azokat fogjuk magántulajdonba adni – azokat a vállalatokat – , amelyek egyébként más piacgazdaságokban is hosszú távon állami tulajdonban vannak. A kérdés nem is ez, hanem az, hogy ezeken a nyilvánvaló vagyontárgyakon vagy vállalatokon túlmenően mely vállalatok jelölődjenek ki a vagyonkezelő részvénytársaság tulajdonába, kezelésébe. Hiszen itt például olyan vállalatokról i s szó van, amelyek egyébként a piaci körülmények között nemhogy megállják a helyüket, hanem tökéletesen tudnak versenyezni, szerepelni magántulajdon keretei között, teljesen jól lehet őket működtetni. Ilyenek például a telefonszolgáltatással foglalkozó vál lalatok. De ide sorolható a Szerencsejáték Rt. is. Én azt gondolom, nyilvánvaló, hogy a szerencsejáték az a terület, amely kiválóan tud működni piaci viszonyok között. Ezekben az esetekben azt hiszem, megér egy parlamenti vitát annak a kérdésnek az eldönté se, hogy vajon melyek azok az indokok, melyek azok a gazdaságpolitikai szempontok és érvek, amelyek amellett szólnak, hogy ezeket a vállalatokat az állam tartósan állami tulajdonba vegye. Éppen ezért támogatom Dragon Pálnak azt a módosító indítványát, amib en azt fogalmazza meg, illetőleg Rott Nándornak a másik megfogalmazását, hogy a Parlament hozzon döntést azokról a vállalatokról, és csatolja mellékletben a törvénybe az eredeti Rott Nándorféle megfogalmazás szerint, amelyek állami tulajdonban maradnak.
