Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
172 sem az, hogy az állam elsőrendű feladata lenne a vélemények egyensúlyának folyamatos megteremtése és biztosítása, a piac hibáinak kiküszöbölése. (15.3 0) Emeljük ki, hogy az állam szerepének ilyetén körvonalazása azért is igen fontos, mert a nyilvánosságra a demokráciákban az a feladat hárul, hogy a mindenkori hatalom, a kormány ellenőrzésében részt vegyen. Fönntartsa az alternatív lehetőségeket, s a maj dani választást elősegítse. Két választás között is folyamatosan jelezze a kormánnyal és a hatalom embereivel szembeni bizalom vagy bizalmatlanság fokát. Megvédje mindazokat, akik a hatalom visszaélésének vagy arroganciájának áldozatai, és hangot adjon a n em kormányzó kisebbség véleményének. Minden bizonnyal kényes elvi egyensúlyhoz jutottunk, mert máris támadások érnek. Ezeknek a támadásoknak első érvük, hogy demokráciákban a demokratikusan megválasztott kormány feladata, hogy tájékoztassa polgárait, s err e a tájékoztatásra a közmédiát kell felhasználnia. A törvény feladata, hogy a közmédia belső tartalmi egyensúlyát megteremtse, s nem a kormányé vagy az államé, hiszen a tartalmi befolyásolás, beavatkozás tilos. Az azonban igaz lehet, hogy a kormány, a korm ányzat emberei jogosan tartanak igényt arra, hogy véleményeiket, intézkedéseiket, elgondolásaikat az állampolgárok megismerhessék. S itt térek át beszédem második kérdésére: mi a szerepe a kormánynak a napi kommunikációban, s hogyan tudja betölteni ezt a s zerepet. Tisztelt Ház! Kétségtelen, a kormánynak beszélnie kell az állampolgárokkal. A hivataloknak, a vezető politikusoknak tájékoztatniuk kell a közvéleményt azokról az intézkedésekről, amelyeket az állampolgárok nevében vagy érdekében tesznek, vagy olya n ügyekre vonatkoznak, melyek az állampolgárok együttműködését igénylik. A hivatalok szolgáltatnak, és ezekről a szolgáltatásokról információkat kell nyújtaniuk. Ilyenek az egészségüggyel, oktatással, kereskedelemmel, energiával kapcsolatos ügyek. A törvén yhozóknak véleményükről számot kell adniuk a választópolgárok előtt, hogy azok meg tudják ítélni tevékenységüket. Ugyanakkor viszont világosan kell látni azt is, hogy mindez a közlés az állampolgárok pénzén zajlik. S ekkor már a dolog problematikussá válha t, hiszen meglehet túl sok, a szükségesnél jóval több pénzbe kerül a tévénézőknek az, hogy beszélnek hozzá. A politikai probléma pedig abban van, hogy a szereplők nem objektív információkat közölnek csupán, hanem pártos véleményeket abból a célból, hogy a következő választásokon jól szerepeljenek. Hol vannak tehát az anyagi és politikai határai a kormány közlési szükségleteinek és vágyainak? Csak egy példa. A New York Times jelentése arról számolt be, hogy 1978ban az amerikai kormány 1 milliárd dollárt for dított arra, hogy eladja magát. Mert a kormány minden alkalmat fölhasznál arra, hogy közöljön. Az állami vezetők autón utaznak hozzánk, hogy közöljék véleményüket. Körleveleket írhatnak, s állami fejléces papíron ingyen küldhetik el nekünk. Hosszúhosszú i nterjúkat adhatnak vezető politikusok, s hivatalok dolgozói mesélhetik el, hogy milyen jól dolgozik a kormányzat. Az ügyeket, ügyeiket telefonon intézik a mi javunkra, a mi pénzünkből. Közlönyök, kiadványok, tájékoztatók tömkelege jelenik meg, hogy bennünk et tájékoztassanak, valamely szándékról meggyőzzenek. Mindezeket a kormányzati kommunikáció rejtett csatornáinak lehetne nevezni. A közvetlen megszólítás és megszólalás a tömegkommunikáció eszközeiben sokkal látványosabb, s ezért propagandatevékenységre so kkal alkalmasabb is. Meglehet, a Kormány sokszor éppen ezt fájlalja: a közvetlen propagandalehetőségek szűkösségét. De ismerjük el, ezek használata nem is annyira életbevágó. S mert az Új Magyarország kiadói, a Szerencsejáték Rt. által finanszírozott Olimp iai Magyar Fórum Lakitelkestül és alapítványostul, az állami vállalatok igazgatótanácsaiba kinevezett állami pénzeket húzó igazgatótanácsi tagok amúgyis elegendő adógarast emésztenek fel, hogy velünk kapcsolatba léphessenek. Már így is túl sokba van nekünk a Kormány közlési ingere.
