Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
173 Tisztelt Ház! Elérkeztem mondanivalóm harmadik pontjához, s ezzel a Kormány egyik feladatához, mely pozitív cselekvésével kapcsolatos. A kérdés a következő. Mi a szerepe a Kormánynak a társadalmi konszenzus kialakításában, különö s tekintettel arra, hogy az Alkotmány a médiatörvényt kétharmadosként írja elő? Említettem már, hogy az állam pozitív cselekvésének területe, hogy törvényt alkosson a véleményszabadság érvényesülését elősegítendő, annak szabadságát garantálandó. A szabad v éleménynyilvánítás alapjogának és a sajtószabadság alapjogának, továbbá az információszabadság alapjogának érvényesülését akadályozza az a tény, hogy az ehhez feltétlenül szükséges szabályozás nem létezik. Ugyanakkor a Kormánynak alkotmányos kötelessége is az alkotmányos rend védelme és az állampolgárok jogainak biztosítása. Ezt az Alkotmány 35. szakaszának (1) bekezdése a) pontja mondja ki. S így csak a következtetést kell levonni. A Kormánynak alkotmányos kötelessége a kétharmados törvény előterjesztése, vagyis egy olyan törvényjavaslaté, mely már kétharmados konszenzuson alapul, tehát a szavazás során garantált az elfogadása. Nem akármilyen törvényt lehet ily módon előterjeszteni, hanem csakis olyant, amely magában hordozza az elfogadás esélyét, a kétharm ados egyezséget. Tisztelt Ház! Nincs menekvés. Mind kifinomultabb fogalmi hálóját szövi a demokrácia. Mindanynyian megfogatunk benne. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Dénes János független k épviselő. Felszólaló: Dénes János (független) DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Miután a Magyar Köztársaság Kormánya 5575ös szám alatt e rövid cím alatt – ily módon, hogy Törvényjavaslat a Rádióról é s a Televízióról című törvényjavaslat – igen hosszúra sikerült; mert a rövid címből következett volna, hogy rövid legyen maga a törvényjavaslat is, és rövid és határozott legyen a megalkotott törvény is. Ez nem következett be. Nem következett be pontosan a miatt, amilyen körülmények közé jutottunk. Tudniillik amilyen rövid idő volt első törvényalkotásunk, hogy 1956 forradalom és szabadságharc, ebből következett volna, hogy igen egyszerű rövidséggel tudomásul kellett volna venni a történteket. Többek között a z 1990. március 25i és április 8i választási eredményeket. Ezeket a történéseket – amelyek nyilvánosságra jutottak mégis országvilág előtt – a tisztelt ellenzék a mai napig nem tudta tolerálni. Ez a toleranciára való hiány eredményezte azt, hogy most fe l kell mérjük, jelen pillanatban és ilyen előzmények után – amiről az előttem felszólaló Bretter Zoltán úr eseménysoros előadásában tulajdonképpen már beszámolt, énnekem ezt nem kell megismételnem, de – fel kell említsem azt, hogy milyen közeg az, amilyen közegben, ezt az egész jövőnkre kiható törvényjavaslatot tárgyaljuk, és remélhetőleg most már, az általános vita végére érkezvén, és a részletes vitában én úgy érzem, hogy olyan szándékkal szólaltam fel, hogy lehetőség legyen a részletes vita révén, mégis az adott körülmények ellenére meghozni a megfelelő törvényt. Tehát még egyszer visszatérek oda, hogy azt a közeget, azt a körülményt kívánom elemezni, amilyen közegben, ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk. Hát ha jól emlékeznek tisztelt képviselőtársaim, az utóbbi egykét héten belül, visszamenőlegesen háromnégy közjogi méltóság fordult az Alkotmánybírósághoz. Az történt, hogy az Alkotmánybíróság főszereplővé lépett elő annak ellenére, hogy igen diszkréten hátrahúzódó és visszahúzódó állapotban volt első tö rvényalkotásunk megalkotásánál, és különösképpen visszahúzódó volt 1990. október 23a, 2829e táján, amikor az alkotmányellenes, terrorisztikus akadályháború, közismertebb néven taxisblokád lejátszódott. (15.40)
