Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - A kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
163 teszik, hogy valóban meggyorsítsa – de az alkotmányos keretek között gyorsítsa meg – a termőföldek magántulajdonba adását. Csak ennyit kívántam elmondani, és ez a kérésem, hogy ne zárja le a tisztelt Ház az általános vitát a mai napon. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Glattfelder Béla a Fi atal Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Glattfelder Béla (FIDESZ) GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Nagyon szépen köszönöm, Elnök Úr! Bizonyára csodálkoznak a tisztelt képviselőtársaim azon, hogy vajon a FIDESZ miért áll egy ilyen javaslat mellé, vagy fő leg talán azon még inkább lehet csodálkozni, hogy miért állt egy ilyen kezdeményezés élére? Ugyanis a FIDESZ elutasította a kárpótlási törvényt, és a véleményét a mai napig nem változtatta meg, azonban azt hiszem, az teljesen egyértelmű, hogyha egy törvény végrehajtásának a javításával segíteni lehet, akkor ott segíteni kell. A FIDESZ megítélése szerint a kárpótlási törvény eredeti formájában való végrehajtása rendkívül kellemetlen következményekkel járt volna a magyar mezőgazdaságra nézve. Ezért mindenképp en támogatunk egy olyan megoldást, amelyik a kárpótlás végrehajtását gyorsabbá tenné és egyszerűbbé tenné, lehetővé tenné a szövetkezeteknek, hogy minél előbb visszajuthassanak azokhoz a földekhez, amelyeket kárpótlás céljára kijelöltek. Megítélésünk szeri nt ez a törvényjavaslat teljesíti ezeket a feltételeket, és annak ellenére, hogy az albizottság munkájában nem tudtuk minden elképzelésünket érvényesíteni; sok helyen egyébként az albizottság sokkal jobb megoldást fogadott el, mint amit mi javasoltunk, más helyen viszont úgy gondolom, hogy gyengébb megoldást fogadott el. A FIDESZ ezt a kompromisszumos javaslatot támogatni tudja és támogatni is fogja. (14.50) Hiszen én magam is négy alkalommal, pontosabban eddig ez volt a negyedik alkalom, már ezt megelőzően is három alkalommal léptem fel azért, hogy a kárpótlási folyamat gyorsabban záruljon le. Először akkor, amikor sürgettem a kárpótlási törvény második részének a mielőbbi tárgyalását, ezt akkor valamelyik kormánypárti képviselő meg is jegyezte, akkor, amik or azt javasoltam, hogy a kárpótlási törvényben az igények benyújtására a jelenleginél rövidebb határidő álljon rendelkezésre. És harmadszor pedig akkor, amikor a szövetkezeti átmeneti törvényben azt javasoltam, hogy a kárpótlási árverések legutóbbi időpon tja ez év november 30. legyen. Ezek a javaslataim akkor elutasításra találtak. Most azonban a koncepcióm elfogadásával és törvényszöveggé való megfogalmazásával úgy hiszem, hogy az akkor el nem ért eredmények, kívánalmak mégis érvényesíthetőek lesznek. Miv el az előttem szóló képviselőtársak a törvényjavaslatot nagyon sok oldalról megvizsgálták, és ezekkel a vizsgálatokkal szinte kivétel nélkül egyet is tudok érteni, ezért egy olyan problémával szeretnék foglalkozni, amit még eddig nem érintettek; talán csak Isépy Tamás utalt rá, méghozzá azokkal az alkotmányjogi problémákkal vagy aggályokkal, amik megfogalmazódtak a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezek közül talán a legfontosabb az, amelyik úgy érvel, hogy diszkrimináció lenne az, ha egyes kárpótlásra jogos ultak előbb juthatnának földhöz, mint a többi kárpótlásra jogosult a kárpótlási jegy ellenére az állami tulajdonban álló jelenlegi tulajdoni tárgyhoz. Én nem tudom osztani ezt a nézetet, méghozzá a következők miatt nem. Az alapvető probléma szerintem az, h ogy Magyarországon senki nem vizsgálta meg komolyan, az Alkotmánybíróság pedig tudjuk, hogy egyáltalán nem bírálta meg azt a kárpótlási törvényt, amelyiket az Országgyűlés másodjára elfogadott. Így nem tudjuk, hogy végül is milyen mennyiségű
