Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FRAJNA IMRE (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FRAJNA IMRE (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FRAJNA IMRE (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
140 A másik időpont 1963. december 31e – megmondom őszintén, nem tudom, hogy micsoda. December 31én nyilván volt egy szilveszter, de semmi különösebb esemény akkor nem történt. Az év azonban érdekes. 1963. április 4 . volt annak az amnesztiának az időpontja, amelyhez a Kádárrendszer meszszemenő következtetéseket fűzött. Ehhez kapcsolta a konszolidációját, és ehhez kapcsolta azt az állítást, hogy utána Magyarországon törvénysértések már nem történtek. Ezen az álláspon ton régen túlvagyunk. A büntetőítéletekkel kapcsolatosan az 1963 és 1989. október 23. közötti büntető elítéléseknél már megszületett a kárpótlási törvény. Tehát az Országgyűlés eltérő elvi álláspontra helyezkedett, mint a Kormány a mostani előterjesztésébe n. Az a törvény azonban közismerten szűk kört érintett, néhány konkrétan felsorolt büntetőjogi tényállás esetén való elítéléseknél biztosított kárpótlást. Már annak a törvénynek a vitájában többen felvetettük, nemcsak ellenzéki oldalról, hogy voltak tovább i olyan hatósági eljárások, büntetőügyek, amelyek szintén kárpótlást indokolnának, csak egészen egyszerűen nem férnek be azokba a törvényi tényállásokba, amelyeket az a törvény felsorolt. Ennek a törvénynek a vitájában elhangzott az ígéret, hogy majd a nem zeti gondozás keretében ez a kérdés megoldódik. Nos, úgy tűnik, hogy ez a mostani törvényjavaslat ezt nem oldja meg. Nem vitásan tartalmaz egy olyan rendelkezést, hogy akik az életüktől és szabadságuktól megfosztottak kárpótlásának a szabályai szerint kárp ótlásra jogosultak, és mellette súlyos testi sérülést szenvedtek, rokkantakká váltak, azoknak a személyeknek jár a nemzeti gondozási díj is. Ez azonban leszűkíti ugyanarra a személyi körre a jogosultakat, akiknek a számára a kárpótlást tavasszal biztosítot ta. Mondok két konkrét példát a két időszak abszurditására. A legjobb példa a március 15., hiszen március 15én tüntetések voltak korábban is, később is. Ha a rendőri erőszak következtében van olyan ember – nem tudom, vane, de elvi kérdésről van szó, és n em arról, hogy ilyen ember ténylegesen létezike – , akit akár az 1942es nagy március 15i tüntetés során úgy bántalmaztak, hogy megrokkant, akár a 80as évek nagy tüntetései során, akkor a Kormány előterjesztése értelmében nem lenne nemzeti gondozási díjr a jogosult. Teljes mértékben abszurd az, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya 1992. nyarán olyan előterjesztéshez ragaszkodik az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén, amelyik a kádárizmusnak az 1963hoz fűzött, enyhén szólva hazugságát új törvénybe kívánja beépíteni! Az 1963as határidő minden szempontból éppen ezért elfogadhatatlan, de visszamenőleg is elfogadhatatlan az 1944. március 19., a Horthyrendszer vis maiorja, a német megszállás. Ebből a szempontból tehát ahhoz, hogy a preambulum nagyon helyes el vi következtetéseit keresztül lehessen vinni, ki kell bővíteni mindenképpen az időtartamot, és összhangba kell hozni az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott időtartamokkal. Ellenk ező esetben politikailag elfogadhatatlan döntést hozna az Országgyűlés. Most hadd mondjam el a javaslatom történetét. Tegnap Schiffer János módosító javaslata kapcsán, amely tartalmazta ezt a két időpontot, vita volt arról, hogy a javaslatnak néhány elemét az alkotmányügyi bizottság nem tudja elfogadni. Erre én fölálltam, és indítványoztam az alkotmányügyi bizottságnak, hogy rendben, van, Schiffer János javaslatának a két időpontját, mint politikailag nagyon fontos kérdést, emeljük ki, és önálló bizottsági módosító indítványként terjesszük a plénum elé. Itt jött a meglepetés, amelyről az előbb már beszéltem: a kormánypárti képviselők – a Kormány képviselőjének tiltakozásával összhangban – ezt a javaslatomat nem támogatták. Ekkor bejelentettem, hogy kapcsolód ó módosító indítványt fogok előterjeszteni. Nos, hozzátartozik a tényekhez, hogy ezt követően, miután az egész törvénynek a zárószavazása is megtörtént, Kutrucz Katalin MDFes képviselő érezte, hogy itt valami nagyon nagy politikai baklövés történt – a bak lövés szót egyébként én használtam a tegnapi vitában. Kutrucz Katalin ekkor előterjesztett egy olyan bizottsági módosító indítványt, hogy terjesszük ki a határidőt, de csak fölfelé, 1963. december 31étől 1989. október 23áig. Ezt a bizottsági módosító ind ítványt a bizottság, már a vitának a lezárása után, azt ismételten megnyitva, elfogadta. Ez kiosztásra egyébként még nem került.
