Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - ELNÖK (Szabad György):
115 vállalati átalakulások menjenek végbe, és ahol ez nem menne végbe, ott az erőszakolt külső beavatkozásra történő átalakulásra 1993 közepéig kerüljön so r. Azt hiszem, egy ilyen átalakulási ütemterv az minden lehet, csak gazdasági ráció nem. Egy ilyen átalakulási ütemterv azt jelenti, hogy valódi privatizálódó partnerekkel, esetleg hazai vagy külföldi tőketársakkal nem lehet megállapodni normálisan ez alat t az idő alatt. Úgy néz ki, hogy mindenki egyszerre tárgyal, a tőkekínálat lényegesen kisebb annál, mint amennyi a tőkekereslet lenne – ezzel leverjük az értékét is a saját vállalatainknak. Marad az egyszemélyes átalakulások tömege, amelyik egy mesterséges átalakulás, és csak egyetlenegy célt tud szolgálni rövid távon, azt, hogy a Kormány által elhatározott vezetőváltásokat nagyon gyorsan végre lehessen hajtani. Hogyha politikai okai vannak ennek az elképzelésnek, ennek az ütemnek, akkor kérem, többször fon tolják meg, hogy érdemese a gazdaságba még egy ekkorát rúgni. Az én javaslatom eredetileg a saját elképzeléseim szerint az lett volna, hogy ne szabjunk semmiféle határidőt, hagyjuk a dolgok természetes menetére, az együttműködés és a piac kapcsolataira az t, hogy az átalakulásnak milyen ütemét alakítjuk ki. Végül nem ezt a javaslatot nyújtottam be, hanem azt, hogy 1993 végéig toljuk ki, és adjunk egy normális ütemet, még elfogadható ütemet ennek az átalakulásnak. Időközben tudom, hogy elfogadtak olyan módos ító indítványokat egyes bizottságok, amelyek megfeleznék az időt, és a jövő év közepét jelölnék meg, de nem a racionalitásra való hivatkozással, hanem azzal, hogy a jelen törvények tárgyalása a benyújtáshoz képest ennyit késett, tehát ennyivel ki is lehet tolni. Én azt hiszem, jobb lenne mégis a gazdasági érdekeket előtérbe helyezni. Végül annyit szeretnék még elmondani, én úgy érzem, hogy egy nagyon érdekes szituáció fog kialakulni ennek a törvénynek a megvalósítása kapcsán, ha önök elfogadják, megszavazzá k – módosításokkal ugyan – az előttünk lévő szellemi tervezetet, akkor másfél év múlva bejelenthetjük, hogy a Kormány teljesítette azt a célkitűzését, hogy lényegesen lecsökkenti az állami vagyon hányadát, lehet, hogy 30 – 50% közé. Igaz, hogy ennek nem lesz ellenértéke, tehát az ország se vagyonnal nem fog rendelkezni, se az adósságát nem tudta törleszteni belőle. Én nem hiszem, hogy ez a gazdaságpolitikai cél helyes lenne. Úgyhogy mindezt figyelembe véve ajánlom az önök figyelmébe 58 db módosító indítványom at. Ajánlom az önök figyelmébe azt, hogy fontolják meg még egyszer, hogy ebbe a neopaternalizmusba belemenneke, amelyik a régi paternalizmustól abban különbözik, hogy ez már inkább nem az édesapa tevékenységére, hanem a mostohaapáéra hasonlít. Köszönöm sz épen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Néhány információt kénytelen vagyok az elnöki székből megadni. A házbizottság tegnapi ülésén a pótlólagos módosító javaslatok benyújtása végett kérték a frakciók a vita meg nyitását. Elnökként ezt természetesen úgy értelmezem, hogyha valaki pótlólagosan szólni akar, annak is megadom a lehetőséget. Tehát Pál Lászlónak e tekintetben nem volt oka panaszra. Az Országgyűlés időgazdálkodása szempontjából azonban zárójelesen szeretn ék figyelmeztetni arra, hogy a vitáink megnyújtásában nem játszhat az szerepet, hogy egyes képviselők nem élnek az esti felszólalás lehetőségével, és helyette más alkalommal kívánnak felszólalni. (Közbeszólás jobbról: Így van! – Taps jobbról.) Ez nem szemé lyre szóló, de a felszólalásnak a lehetősége – mint tájékoztattak – a korábbi, e tárgynál elnöklő Szűrös Mátyás működése idején adott volt. A második megjegyzésem ugyancsak Szűrös Mátyás alelnöklésének bírálatá val kapcsolatban az, hogy ő nem általánosságban tett kifogást az ellenzéki szónokok túlzott aktivitása ellen, hanem konkrétan megjegyzést tett – vitatható, hogy helyesene – egy szónok időfelhasználására, aki két felszólalásában közel egy órán át foglalkoz ott a törvényjavaslattal.
