Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 28. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Vörös Vince): - GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ)
1896 legmagasabb az életszínvonal ma Európában, legalacsonyabb a munkanélküliség, s mindez önmagában igazolhatn á, hogy valóban nem kell félni a működő külföldi tőkétől. Egyetlen apró különbségről kell azonban szót ejtenünk. Ezek a privatizációs folyamatok, külföldi tőkeérdekeltségek akkor jelentek meg az Eörsi Mátyás által is említett nyugateurópai országokban, am ikor konszolidálódott gazdasági helyzet volt már. Éppen ezért ebben az átmeneti állapotban, amikor pontos képünk a nemzeti vagyonról sincs igazából, életveszélyes minden elsietett külföldi tőkebevonás és elsietett minden olyan privatizációs kísérlet, mely meg sem kísérel másfajta megoldással élénkíteni egy gazdaságot. Külföldi vállalkozóktól és szakértőktől hallottam értetlenkedve, hogy vajon miért van az, hogy ilyen sietősen és áron alul adunk túl vállalatokon; vajon miért van az, hogy meg sem próbálkozik a magyar állam vagy a magyar gazdasági élet vezetése azzal, hogy külföldi menedzserekkel próbáljanak meg elmozdítani holtpontról bizonyos gazdasági egységeket, bizonyos gazdasági területeket. Szeretném még egyszer elmondani, az a tévedés nem szabad, hogy e bben a Házban úrrá legyen, miszerint a privatizáció az egyetlen célunk. Nem ez a célunk. A privatizáció egy lehetséges eszközünk ahhoz, hogy ez a gazdaság lassanlassan elinduljon a működőképesség irányába. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Kös zönöm. Következő felszólalónk Gaál Gyula, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Felszólaló: Gaál Gyula (SZDSZ) GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Varga Zoltán hozzászólására szeretnék röviden három megjegyzést tenni. Az egyik az, hogy Soós Károly Attila, aki korábban hozzászólt a kérdéshez, nem azt állította, hogy az a célja a Kormánynak a homályos tartalmú megfogalmazással, hogy feltétlenül ebből politikai kampányokat finanszírozzon, vagy azon állami vállalatok haszná ból, amelyeket tartósan állami tulajdonban tart, politikai kampányokat finanszírozzon. Ezt egy lehetséges és irónikus példaként mondta el, hogy akár még ez is elképzelhető. És hogy mennyire elképzelhető, a második megjegyzésem az az, hogy gondoljon Varga Z oltán arra, hogy most a közeljövőben a Magyar Fórumnak egy jelentős száma 2 100 000 példányban fog megjelenni, és nem az előfizetők rendelték meg 2 100 000 példányban, hanem bizonyos szponzorok támogatása teszi ezt lehetővé. Tehát vannak ilyen lehetőségek a gazdaságban, ami nem azonos a személyi jövedelemadó felhasználásával, és nagyon sok minden mással nem azonos, de lehetőséget ad rá a nagy állami tulajdonban lévő vállalatok birtoklása. A harmadik dolog, amihez szeretnék hozzáfűzni egy megjegyzést az az, hogy mit gondoljunk a külföldi beruházásokról, külföldi tulajdonosok megjelenéséről a gazdaságban. Egyetértek Varga Zoltánnal abban, hogy valóban nem öncélú a privatizáció, hanem egy nagyon fontos eszköz a gazdaságpolitikában. De éppen ezért, mert nagyon f ontos eszköz, nem mondhatunk le a privatizációnak arról az eleméről, ami a külföldiek tulajdonba juttatása révén valósul meg. Nem kizárólagos eszközként szorgalmazza a Szabad Demokraták Szövetsége sem, hogy feltétlenül külföldi tulajdonosok kezére kell adn i az állami vállalatokat. Egyszerűen azt szeretnénk elérni, hogy ha sok egyéb technika mellett, amivel a hazai tulajdonosokat, vállalkozókat, vállalkozni szándékozókat juttatjuk tulajdonhoz, élnének ezzel a lehetőséggel is – előítéletek nélkül élnének, és ne féljünk attól, hogy – bizonyos elméletben elképzelhető kedvezőtlen vagy káros példák miatt – azok feltétlen megvalósulásától tartva leblokkoljuk a privatizációt. Ne féljünk attól, hogy ha