Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP) - ELNÖK (Vörös Vince): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
98 profilkötöttséget kössenek ki. Természetesen van mód arra, hogy az önkormányzatok, az Országos Műemlékvédelmi vagy Idegenforgalmi Hivatal – attól függően, hogy melyik illetékes ebben a kérdé skörben – bevonásával olyan feltételek alakuljanak ki, amelyek a pályázónak, és különösen annak, aki végigviszi a privatizációs folyamatot, adott esetben a Merkantil Banknak, megfelelnek. Úgy gondolom, olyan problémával állunk most szemben, ami már megoldó dott. Ebből látszik, hogy működnek ezek a mechanizmusok. Még egyszer utalok arra, hogy itt több képviselő – köztük Bratinka József képviselő – közreműködésére a helyi sajtó is közölte, hogy a probléma adott, az interpellációt indokolttá tevő része hetekkel ezelőtt megoldódott. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm szépen. Megkérdezem interpelláló képviselőtársamat, egyetérte a miniszteri válasszal. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP) Ráday Mihály vá laszol. ELNÖK (Vörös Vince) : Ráday Mihály képviselőtársamat illeti a szót. Ráday Mihály (SZDSZ) viszonválasza RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Én a problémát tágítanám. Számomra a Tisza Szálló és a Virág cukrászda helyzetének megoldása ilyeténképpen elfogadható, ugyanakkor az a probléma, hogy ez mindig egyes esetekben jelent győzelmet. A Royal szállodának a báltermét, ami utoljára Apollo mozi, azelőtt Vörös Csillag mozi volt, le akarta bontani a kanadai cég. Szabó István minisz ter úr a tanúm arra, hogy milyen mocskos harc folyt annak érdekében, hogy ez az épületrész megmaradjon. Nagyon kemény csata volt, a beruházó beletörődött, hogy meg kell hagynia az ország egyik legszebb báltermét, és én azzal próbáltam őt meggyőzni, hogy mé g egy ilyen szép bálterem van csak az országban: a szegedi Tisza Szállóé – nézze meg – , és talán ez hatott rá valamelyest. Úgyhogy örülök, hogy a Tisza Szálló, amelynek gyönyörű a bálterme, megmaradhat. De a dolog nem ilyen egyszerű, mert ha arra kell gond oljak, hogy ugyanez a Hungar Hotels kiürítette Szegeden a Hungária Szállót – a régit – és épített egy újat, és az előbbit sorsára hagyta. Kiürítette Pécsett a Pannónia Szállót, sorsára hagyta, és épített helyette egy másikat. Vagyonokba került a felújítása , miután évekig ott állt üresen és lerohadva. Ugyanez a szállodavállalat kiürítette a miskolci Avas Szállót, és otthagyja lerohadni, és sorolhatnám, és közben óriási üzleteket köt a rábízott állami vagyonnal. Kérem szépen, az az érzésem, hogy amikor a Virá g Cukrászda megmentésének örülhetünk vagy profilmegkötött árulásának, közben azt hallom, hogy Budapesten a Hungarhotels cégtől árverezik majd vagy eladják, vagy nem tudom, mit csinálnak a Művész Cukrászdával és a Lukács Cukrászdával, és ezek mind a ketten védettek. Kérdés, lesze a Művész Cukrászda vagy a különleges – hál'Istennek most megint – Lukács Cukrászda helyén autószalon vagy valami hasonló az Andrássy úton. És akkor sorolhatnám, a Gresham, amelyből szálloda lesz, irodaháznak és lakásoknak épült, hi bátlan irodaház lehetne három lépcsőházával, de át kell építeni, mert valaki – anélkül, hogy profilját megkötötte volna – természetesen a Hungarhotelsről van szó, eladta szállodának a Greshamet, beleértve a vagyonügynökséget, amely ebben részt vett. És mon dhatnám, hogy az ország egyik nagyon érdekes áruházát, az Úttörő Áruházat, amely az Art Deco talán egyetlen képviselője a fővárosban, és amelynek belső gangos, körfolyósós belső tere van – rendkívül ritka az ilyen
