Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 6. hétfő, a tavaszi ülésszak 20. napja - Az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
1313 Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim és a magam nevében jó munkát kívánok a bizottságokban a megválasztott képviselőknek. (Szórványos taps.) Az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatás a ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatására. A felszólalások következnek. Megadom a szót Ráday Mihály képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ) RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Manapság és mindenkor is szokás volt visszanyúlni a régiekhez, az előbb is így történt. Siklós miniszter úr is úgy kezdte tulajdonképpen az útalapról szóló beszédét, hogy "már a régi rómaiak is…" Igen, már a régi rómaiak is foglalkoztak közlekedéssel, ha nem is volt útalapjuk, de építettek utakat, környezetbarát utakat építettek kőből, és volt egy lényeges különbség, hogy járműveik ugyan használtak üzemanyagot, de végtermékeik ne m voltak oly környezetszennyezők, mint a maiak. De vissza bigáktól, trigáktól, quadrigáktól a mai közlekedési eszközökhöz és az általuk okozott környezetszennyezéshez és ahhoz, ami napjainkban történt, ahhoz a zsaroláshoz, amit a görög kamionok okoztak ism ét. Ugyebár emlékeznek mindannyian, képviselőtársaim, arra, hogy megemeltük az útvámot annak idején, a kamionok útvámját, hogy talán ettől kevesebb kamion használja tranzitútvonalként Magyarországot, másrészt, akik jönnek, fizetnek valamelyest azért, hogy legyen a pénzből egy rész, amelyet környezetvédelemre fordítunk. Ha a görögök sikerrel elérik, hogy minél többen kapnak kedvezményt, vagy elengedik az útvámjukat, akkor mintha mi sem történt volna, hiszen az történik, hogy egyre több kamion jön az országba most már kevesebbért vagy ingyen, és aki bejön, az továbbra is környezetszennyez, tehát a cél, a kettős cél nem valósulhat meg. A második cél azért sem, mert hiszen a felemelt útvám annyira tetszetős, hogy az útalap önmagáénak tekinti azt a következő évtő l kezdve. Az az útvám, amely eddig a költségvetést gyarapította, mármint a költségvetés elfogadása óta, és annak egy része a környezetvédelmet volt hivatva szolgálni. Ha az útalap összegeit a tisztelt Ház úgy fogadja el, ahogy a beadott törvényjavaslatban van, akkor ez a törekvés, amit a Parlament szentesített a költségvetés elfogadásakor, értelmét veszti és hatását is, hiszen nem marad pénz, amely a környezetvédelemre fordítható. Tehát tudajdonképpen az útvám einstandjáról van szó, hogy ezt a bevált kifeje zést használjam. Meg kellene próbálni ezt valamilyen módon mégiscsak újragondolni. Azt mondják a környezetvédők és mindenki, aki a környezetvédelemmel foglalkozik, hogy az okos az lenne, ha nem útalapról beszélnénk, hanem közlekedési alapról. Tehát az a pé nz, amelyet ebben az országban a közlekedés fejlesztésére lehet fordítani, az egy alapban lenne, és ebből az alapból csipegethetne az út, vasút, légi közlekedés és vízi közlekedés egyaránt, a kerékpárokról már nem is beszélve. Ez nyilvánvalóan előbbutóbb megvalósítható, hiszen a minisztérium által kiadott távlati közlekedési koncepció ilyen irányban tapogatódzik, most, ebben a törvényben feltehetően nem megvalósítható.
