Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - KÁNYA GÁBOR (MDF)
1045 Egy ilyen veszélyes paragrafusra szeretném fölhívni a figyelmet – az önkormányzatok kisemmizésére ebből a vagyonrészből; a 29. § – , ami másokra is kiterjed – úgy szól, hogy: "Az önkormányzatok jogos igényei a területén fekvő vagyonrészből csak akkor érvényesíthetők, ha a kizárólagos állami tulajdon megszűnik". De hát ez illúzió! Az előbb láttuk, hogy a vagyo nkezelők benn fogják tartani minél tovább, nem fogják kiengedni ebből a körből, tehát magyarul az önkormányzatok 15 – 20 év múlva vagy talán soha nem fognak hozzájuni az őket jogosan megillető vagyonrészhez. Isépy államtitkár úr is említette, hogy hosszú idő re szóló vagyonról van szó, tehát hosszú időre állami tulajdonban tartott vagyonról van szó. Itt tehát végeredményben egy olyan logikai lánc bontakozott ki, hogy bizonytalan irányelvekkel, egy vagyonkezelői hűbéri lánc segítségével a nettó vagyonrész akár 30 – 40%át kivonja a privatizáció köréből, és az önkormányzatok jogos igényeinek kisemmizésével végül is egy óriási állami, hatalmi tulajdonkoncentráció fog létrejönni. Hogy nem alaptalan és nem véletlen a kisebbségnek ez a félelme, arra csak három mondatot olvasok fel egy neves privatizációs szakembernek – a közelmúltig a szakterület egyik vezetőjének – a Figyelőben tett nyilatkozatából: "Az ÁVRT létrehozása katasztrofális fordulatot hozhat a magar gazdaságpolitikai gyakorlatba. Ha valóban bekövetkezik, hog y egy – nyereségtermelő ágazatokba tartozó vállalatok közül – saját vagyonuk szerint 30 – 40%nyit, nyereségtömegük szerint 60 – 70%nyit, tartósan állami többségi tulajdonban maradónak nyilvánítanak, az ÁVRThez csoportosítanak, ez a magyar privatizációnak a végét jelenti. Bár ezek a számok önmagukban is rettenetesen magasak, a helyzet még rosszabb, hiszen az átlagosnál jobb vállalatokról van szó. A rosszak nem, vagy csak nagyon nehezen privatizálhatók. Az állami többségi tulajdonban maradó jók pedig félő, hog y fokozatosan lezüllenek. Az állami tulajdon ilyen kiterjedt volta nyilvánvalóan kihat az egész gazdaságirányításra. A politikai szféra be fog épülni ebbe az államigazgatási vállalati szférába, de a függés kölcsönös lesz. Mindez azt jelentené, hogy a magya r gazdaság hátraarcot csinál eddigi fejlődési útján". Mi csak reménykedni tudunk, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ez volt a kisebbségnek az álláspontja. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Megkérdezem a kö rnyezetvédelmi bizottság jelenlévő tisztségviselőit, kíváne a bizottság előadót állítani, illetve álláspontját kifejteni. Senki sem jelentkezett. Köszönöm. Soron következnek akkor az egyes képviselőcsoportok vezérszónokai. Megadom a szót Kánya Gábornak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Kánya Gábor az MDF képviselőcsoport nevében KÁNYA GÁBOR (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Akárhogyan nézzük, a privatizáció Magyarországon végül is egy modern polgári jogállam k ívánatos tulajdonszerkezetének kialakítását célozza. Egy olyan hosszú folyamat jogalkotása van tehát napirenden ma, amelyben a későbbiek folyamán is minden bizonnyal olyan feladataink lesznek, amelyeket esetleg új törvényekkel kell megoldanunk, esetleg vis sza kell térni a most napirenden lévő privatizációs törvényekre. De a feladat nehézségét nemcsak ez mutatja, hogy a cél, amit meg lehet fogalmazni, milyen bonyolult, és milyen hosszú idő alatt érhető el, hanem az is, hogy a rendelkezésünkre álló tapasztalatok, a gyakorlat rövid idejű, ennek a feldolgozhatósága és megítélése elég sok bizonytalanságot takar.
