Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 17. kedd, a tavaszi ülésszak 15. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
969 árbevételarányosan meghatározott összeget vonnak le a kifizetők. Ez eltér a mezőgazdasági termelők esetében, 2 és fél, illetve fél százalék a tevékenységi körtől függően. A szabályozás lényege tehát az, hogy abban az esetben, ha adószámmal rendelkező kifizetőnek teljesít szolgáltatást az egyéni vállalkozó, akkor nem ő maga fizeti ki a jövedelm e alapján a személyi jövedelamadóelőleget, hanem a szolgáltatásait igénybe vevőnek kell tőle levonni az árbevétel arányában egy meghatározott összeget, és azt be kell fizetnie az adóhivatalba. Ezzel szemben mi azt javasoljuk, hogy ugyanúgy, ahogy a többi vállalkozói körben, az egyéni vállalkozók esetén is mód nyíljon rá, hogy nem az árbevételük alapján, hanem a ténylegesen elért jövedelem alapján fizessék az adóelőleget is, biztosítva ezzel, hogy ne érje őket hátrányos megkülönböztetés. Miért rossz az a sz abályozás, amelyik árbevétel alapján akarja az egyéni vállalkozókat előlegfizetésre kötelezni? Azért rossz, mert súlyos hátránynyal sújtja a vállalkozóknak egy széles körét, azt a körét, akik nem társas vállalkozási formában folytatják a tevékenységüket, h anem egyéni vállalkozóként próbálnak helyet keresni maguknak a gazdaságban. Azzal jár ez a jelenlegi szabály, hogy – függetlenül attól, hogy mekkora az illető jövedelme, keletkezette neki egyáltalán jövedelme – adóelőleget kell fizetni. Adóelőleget kell f izetni annak is, akinek a tevékenysége egyébként adómentes. Ez a szabály ugyanis nem tud mérlegelni, és nem kíván mérlegelni ezekben az esetekben. Emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat és mindazokat, akik idefigyelnek erre a beszédre, hogy olyan helyze tben vagyunk, olyan gazdasági helyzetben, amikor a munkanélküliség elég gyors ütemben nő, amikor a Kormány sok esetben a munkanélküliségi problémákra csak azt a választ tudja adni pénzügyi források híján, hogy a vállalkozások élénkítésétől, a vállalkozások számának gyarapodásától, elterjedésétől várjuk a munkanélküliség leküzdését vagy a munkanélküliség csökkenését. Abban a helyzetben ez a szabály egy törvényben eldugott szabály, azt eredményezi, hogy pontosan azoknál a tevékenységeknél, ahol módja lenne a nagyvállalatokból kiszoruló magánszemélyeknek valamilyen vállalkozási tevékenységet elkezdeni, tehát akár a mezőgazdasági tevékenység esetében a szövetkezetek átalakulása, részben felszámolódása nyomán, akár azokban a tevékenységekben, ahol viszonylag kics i befektetett tőkére van szükség, de a gyors tőkeforgási sebesség miatt el tudja érni a vállalkozó a jövedelmét viszonylag kis befektetett tőkével is, és emiatt kis árrésre számíthat csak a tevékenységében, itt olyan árbevétel után fizet jövedelemadóelőle get, amelyiknek nincsen jövedelemtartalma, vagy lényegesen kisebb jövedelemtartalma van, mint ami a jelenlegi szabályozás feltételezése. (Dr. Kupa Mihály: Minek vállalkozik az ilyen?) Kérdezi a miniszter úr közben, hogy minek vállalkozik az ilyen. Gondolom , azért vállalkozik az ilyen, mert nincsen sok más lehetősége, hogy mit csináljon. Annak az embernek, akinek megszűnt a szövetkezete, mert fölszámolták, mert a szövetkezeti átalakulási törvény olyan helyzetbe hozta, vagy olyan lehetőséget adott neki, hogy egyéni vállalkozóként mezőgazdasági tevékenységből próbálhatja csak megkeresni a megélhetését, azért, mert nincsen neki arra lehetősége, hogy otthagyja azt a falusi házát, és elköltözzön valahova, a városba, ahol egyébként szintén munkanélküliség van. Enne k nemigen van más lehetősége, mint hogy ezt megpróbálja. Nagyon sokaknak nincsen más lehetőségük sem, kiszorulva a nagyvállalatokból, az iparvállalatokból, mint hogy megpróbáljanak valamilyen vállalkozási tevékenységet folytatni, és ráadásul nem nagy tőkeh áttérrel. Olyan emberekről van szó, akik bérből és fizetésből éltek jó ideig, és viszonylag kevés befektetési forrásuk halmozódott föl az elmúlt években, évtizedekben. Tehát pontosan azokat a vállalkozási lehetőségeket kellene támogatni, amiket ez az előle gfizetési szabály majdnem lehetetlenné tesz. És még egy dolgot szeretnék kiemelni ebben a gondolatkörben. Azt, hogy az induló vállalkozások többletköltségeit abszolúte figyelmen kívül hagyja ez a szabály. Az adószabályok egyébként lehetővé tesznek bizonyos költségelszámolást ebben a körben az induló vállalkozások
