Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
886 hogy ne kelljen a jogellenes munkavi szony megszüntetés ellenére sem a munkavállalóját eredeti munkakörébe visszahelyezni, akkor legyen erre lehetőség, abban az esetben, ha vállalja a végkielégítés összegének kétszeres megfizetését. Én úgy gondolom, hogy a javaslatnak ez a szövege így korrekt , az általam beadott módosítással együtt pontos, és éppen ezért azt kérem, hogy sem ennek a törvényhelynek az elhagyására, sem az egyéb alternatívákkal való kibővítésére, vagy az itt meghatározott összeg nagyobb mértékben történő felemelésére ne kerüljön s or, tehát ezzel a pontosított formával együtt fogadja el a Ház a javaslatot. Köszönöm. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm szépen. Következik Kö§rösfői László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Körösfői László (MSZP) KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A munka törvénykönyve törvényjavaslatához a 4627/69es számon bejegyzett módosító javaslathoz tettem csatlakozó módosító indítványt. Csatlakozó módosító indítványom lényege, hogy a törvényjavaslat 193. §a, mely a vezető kárfelelősségét a polgári jog szabályai szerint kívánja rendezni, maradjon el. Módosító indítványomat a következőkkel kívánom indokolni. A törvényjavaslat 193. §a szerint – idézem – "A vezető a munkáltatóval szemben vezetői tevékenységének keretében okozo tt kárért a polgári jog szabályai szerint felel" – idézet vége. Miként az a jogászok között köztudomású, a polgári jogi kártérítési felelősség megállapíthatóságának négy alapvető feltétele van, úgymint jogellenes magatartás, okozati összefüggés, kár és vég ül, hogy a károkozó ne tudja magát kimenteni a felelősség alól. A szabály gyakorlatilag alkalmazhatatlan a vezető munkájának megítélésére, hiszen mind a négy feltétel folyamatosan kérdőjeleződik meg a vezetői magatartás e szabályokkal való megmérése esetén . A főbb kérdések, amelyeket jogszabályi rendezés hiányában megválaszolni sem lehet, a következők: 1. Mikor jogellenes a vezető magatartása? Általában tudjuk, hogy mit kell jogellenes magatartáson érteni, de a vezető esetében ezt kideríteni szinte lehetetl en. A megállapítás ugyanis azt feltételezi, hogy tudjuk, miszerint melyek a vezetési tevékenységből fakadó feladatok. Ilyen általában kötelező vezetői feladatkatagólus nem létezik. A vezető itt minden esetben hivatkozhat arra, hogy ez vagy az a feladatmego ldás nem az ő kötelezettsége volt. 2. Milyen legyen az okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között? Ha a vezető gazdasági döntésével kárt okoz, könnyen hivatkozhat arra, hogy a döntés kifogástalan volt, de a gazdasági, társadalmi, piaci kör ülmények változtak meg, s ezek deformálták a kívánatos eredményt, ezek vezettek a kárhoz – tehát az okozati összefüggés nem mutatható ki. 3. A vezető által okozott kár legtipikusabb formája: az elmaradt haszon. Vajon megállapíthatóe akár becsléssel is, ho gy mekkora kár keletkezett egy fél évvel korábban megköthető gazdasági szerződés elmulasztása miatt, amikor ehelyett – választva a kínálkozó lehetőségek közül – a vezető egy másikat kötött meg, de erről meg utóbb bebizonyosodott, hogy kevesebb előnyt hozot t, mint amit hozhatott volna az első. A legsúlyosabb probléma azonban a vétkesség alól való kimentés oldaláról látszik. Miként az köztudomású, de a vezetéstudományi szakirodalomból kitetszően axiomatikus megállapítás, a vezető kockázatoktól terhes döntések et hoz. Ez nem a vezető képességeitől, esetleg hangulatától függ, hanem a vezetési tevékenység sajátja, elkerülhetetlen velejárója, hiszen a vezető döntésének eredményét – vagy eredménytelenségét – csak hosszabb idő eltelte után lehet megállapítani. Annak jogilag is értékelhető megmondására a jelenben, hogy milyen bizonytalanságai lehetnek a döntés eredményességének a jövőben, csak a százesztendős jövendőmondó lenne képes. Mivel a vezetők
