Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
887 általában nincsenek e jóslási tudással felruházva, rossz eredményű dö ntésükre eleve pardont kaphatnak azon az alapon, hogy nem vétkesség, hanem a kockázat következménye a károsító eredmény. Kérdezem, tisztelt Ház: ki fogja megmondani, hogy hol ér véget a kockázat és hol kezdődik a vétkesség? Úgy vélem, e néhány kérdés – ame lyek számát tovább lehetne szaporítani – igazolja azt a sejtést, hogy tévúton jár a javaslat, amikor a vezető felelősségét a polgári jogi kártérítési felelősség szabályai szerint rendeli megállapítani. Ezek a szabályok ugyanis nem veszik figyelembe, mert n em is ez a feladatuk, azokat a különlegességeket, amelyek a vezetői tevékenységet meghatározzák. Ha pedig a vezetői felelősség megállapítására a polgári jogi kártérítési felelősség szabályai nem alkalmasak, a javaslatban foglaltak nem fogják kielégíteni a munkáltató igényét, amely szerint meg kell térülnie annak a kárnak, amelyet a vezető e tevékenységi körében eljárva okozott. Veszélyes e szabály törvénybe iktatása azonban a vezető számára is, hiszen – annak ellenére, hogy általá ban nem lesz alkalmazható – Damoklesz kardjaként függ a feje felett, hogy hátha mégis sor kerül a kártérítés e szabályok alapján történő megállapítására. És mivel a teljes kárt kell ez esetben megtérítenie, jobb lesz a kockázatokat elkerülni. Kockázat nélk ül, ugyanakkor, vezetni nem lehet. Így még sokkal fontosabb lesz a vezető számára a munkáltató bármilyen tanácsát megfogadni, hiszen az a saját ötletéért csak nem fog kártérítést követelni! Tisztelt Ház! Igen sajnálatos, hogy a munka törvénykönyvéről szóló javaslat 10. fejezete nem külön törvényben kerül szabályozásra, az előkészítés során pedig nem került tanulmányozásra az e témával foglalkozó jogi irodalom, különös tekintettel a vezetői felelősség témakörére. Sajnálatos, hogy a törvény előkészítői nem ig yekeztek egy, a vezetési tevékenységgel adekvát felelősségi rendszert kiépíteni, hanem e helyett a könnyebb utat választva, a polgári jogi kártérítési felelősség szabályai alá helyezték e bonyolult kérdés megoldását. Ha már, sajnálatos módon, így történt, mindenképpen indokoltnak tartom legalább a törvényjavaslat 193. §ának elhagyását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm szépen. Következik az utolsó felszólaló: Tompa Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: T ompa Sándor (MSZP) TOMPA SÁNDOR (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Időközben megpróbáltam megszámolni a jelenlévőket: harminchárman vagyunk – a frakciónk létszáma ennyi, ha teljes a létszám… (Közbeszólások a jobb oldalról.) Azokban a módosító javaslatokban, a melyekről szólni kívántam, tényleg, semmi esély, hogy az egyharmados vagy annál valamivel erősebb támogatottságot túl tudjam szárnyalni. Ennek ellenére teszek egy kísérletet, és a jelenlévők figyelmébe ajánlom azokat a módosító indítványokat, amelyeket 460 6os számon képviselőtársaimmal nyújtottunk be az előttünk fekvő munka törvénykönyvéhez. A megközelítésem, illetve a megközelítésünk az volt, hogy ebben a dokumentumban – amely az előttünk álló időszak meghatározó törvénye lesz, és sokat fogják forgatni mi nd a két fél részéről, munkaadók, munkavállalók – olyan törvényt kellene alkotni, amely időtálló, amelyet nem kell havontakéthavonta módosítani, az éppen bekövetkező változásoknak megfelelően. Ez vezérelt bennünket akkor is, amikor azokat a minimális gara nciákat igyekeztünk pontosítani vagy olyan értékekben meghatározni azokat az előírásokat, amelyek a munkavállalók számára jelentenek komolyabb garanciát, jelentenek védelmet bizonyos csoportok számára. Igyekeztünk az esélytelenségeket javítani, kiegyenlíte ni, igyekeztünk azokat a minimális garanciákat megfogalmazni, amelyek a munkavállalók és a munkaadók esélyegyenlőségét garantálhatnák. Ez nem minden esetben nyerte el a bizottságok támogatását – éppen ezért teszek ebben a késő esti
