Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LUKÁCS TAMÁS, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
852 zacskókban vitték ezeknek a falvaknak a boltjaiba a vizet, hogy legalább a csecsemők és a kisgyerekek ne szenvedjenek súlyos eg észségkárosodást. Az önkormányzati törvény megalkotása ezeknek a községeknek egy óriási lehetőséget jelentett arra, hogy végre kezükbe vegyék a sorsuk irányítását, és talpra állhassanak. Azonban ez az egy feltétel önmagában nem volt elegendő, hiszen a vázo lt okok következtében olyan mérhetetlenül hátrányos helyzetből indultak, hogy további komoly segítségre volt szükségük ahhoz, hogy az önkormányzati törvény adta lehetőséggel élni tudjanak. A vázolt okok miatt nagyon nehezen álltak fel ezekben a községekben az önkormányzatok, még nehezebben alakultak meg a jegyzőségek, és sokszor bizony nem sikerült megfelelő tudású szakembereket szerezni; kompetenciahiány, a közigazgatási tapasztalat hiánya hátráltatta a működést a választásokat követően. Igaz, hogy ennek a most tárgyalt céltámogatási rendszernek nem kifejezetten feladata ezeknek a hátrányoknak a megszüntetése. Tavaly a céltámogatási vitában Morvay államtitkár úr meg is fogalmazta, hogy a területi aránytalanságok kiegyenlítését más programok hivatottak előse gíteni, de azt gondolom, hogy azért arra nem volna feltétlenül szükség, hogy ez a céltámogatási rendszer egyes önkormányzatokat kifejezetten a csőd szélére sodorjon, és hátrányaikat még tovább növelje ahelyett, hogy azok csökkentésében játszana szerepet. U gye, mint utaltam rá, az ivóvízellátás, illetve az ivóvízgazdálkodás kulcsproblémája ezeknek a településeknek. Ezek után megvizsgáltam, hogy a mostani előterjesztésben például a vízgazdálkodás, egyedi ivóvízellátás kategóriájában a visszautasított pályáza tokat benyújtó önkormányzatok összetétele milyen. Összesen 106 önkormányzat szerepel ezen a listán. A 106 önkormányzatból 77 volt társközségi státuszú település, 80nak a lélekszáma nem haladja meg az 1000 főt. További részletezés alapján megállapítható, h ogy a 106 községből 60 Borsod megyei település, tehát olyan településekről van szó, amelyeket egyszerre sújt a válságövezeti helyzet és a települési kategóriából eredő hátrány. További 14 Somogy megyei apró település, még véletlenül sem a Balaton parti sáv ból, hanem belső Somogyból. További 11 Baranya megyei település, érdekes módon megint csak az elmúlt évtizedekben leginkább sújtott hegyháti körzetből, 7 település pedig SzabolcsSzatmár megyei. Az hiszem, ezek az arányok, amelyeket itt most felsoroltam, n em írhatók a véletlen számlájára. Abban, hogy ezek a pályázatok elutasításban részesültek, nyilván szerepet játszik a tapasztalatlanság, az a fajta kompetenciahiány, amelyre utaltam, de szerepet játszik a céltámogatások pályázatával kapcsolatos előkészítés nek mindaz az anomáliája, amelyre Wekler Ferenc képviselőtársam az imént utalt. Szerepet játszik az, hogy néhány nap alatt, kapkodva kell benyújtani a pályázatokat, hogy például tavaly január 29én jelent meg az a belügyminisztériumi közlemény, amelyet fig yelembe véve kellett február 22ig benyújtani a pályázatokat. És természetesen szerepet játszik valamilyen mértékben – néhány pályázat esetében nyilván – az önkormányzatok önáltatása is, hiszen ezeknek a településeknek egyszerűen nincs annyi anyagi forrása , hogy bizonyos támogatásfajtáknál az előírásoknak megfeleljenek, tehát például, hogy 50%os saját hozzájárulást biztosítsanak, hiszen bizonyos esetekben ez azt jelentené, hogy a teljes évi költségvetésüknek, amely 567 millió forint, legalább a felét, de néha többet kellene erre a célra fordítani, tehát aközött választhatnak csak, hogy teljesen eladósodnak, vagy pedig nem részesülnek ebben az infrastrukturális fejlesztésben. Ez esetben viszont egyáltalán nem teljesülhet az az önkormányzati törvényben rögz ített terv, mely szerint 1994ig minden magyar települést el kell egészséges ivóvízzel látni. Hogy mit jelenthet ez egyes önkormányzatok számára, az adott kategóriában lévő önkormányzatok számára, arra hadd mondjak el egy konkrét példát azért, mert úgy gon dolom, hogy a céltámogatások jelenlegi benyújtási és elbírálási rendszere azokat a szempontokat, amelyek ebben a példában megvilágosodnak majd, egyáltalán nem tudja figyelembe venni, és így – mondom – katasztrófális helyzetbe sodorhat településeket.
