Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LUKÁCS TAMÁS, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
851 vizsgálni, ugyanis ez azt bizonyítja – amit mi korábban feltételeztünk – , hogy anomáliák történtek ennek a hiánypótlási ügynek a kezelése kapcsán. Mindezek után a bizottság kisebbsége – mint említettem – a törvényjavaslatot tartózkodással fogadta a bizottsági vita során, és most is úgy ítéli meg, hogy szükséges a pénzeknek a szétosztása, de nem lehet eltekinteni attól, hogy a Parlament a kötelezettségének eleget téve ellenőrizze a kormányzatnak a pénzosztó tevékenységét. Ann ak idején – és a vita során ez is felmerült a bizottságban – a megyei elosztó szerepe ellen azért tiltakoztunk sokan, és tulajdonképpen konszenzusos javaslat volt az, hogy a megyéktől el kell venni a céltámogatások szétosztásának a lehetőségét, hogy ne tör ténhessen meg az, hogy egyes polgármesterek ismeretségeiket kihasználva bemenjenek, és ismeretségeiket felhasználva helyi, megyei szinten pénzhez jussanak. Az volt a bizottság kisebbségének a benyomása, hogy sajnos, megismétlődött az a korábbi gyakorlat, h ogy aki közel volt a tűzhöz, aki az információk birtokába jutott, az bement az illető Tákiszhoz, vagy bement közvetlenül a Belügyminisztériumhoz, benyújtotta a hiánypótlásra az anyagát, azt elfogadták; az összes többi, aki nem tudott, miután nem tudhatott erről a lehetőségről, az kívül rekedt. Én arra kérem a tisztelt Házat, hogy a lehetőségekhez képest – és ez most már, elnézést kérek, bizottsági elnöki véleményem – , a lehetőségekhez képest minél előbb fogadjuk el ezt a céltámogatási törvényt, egyetértve belügyminiszter úr expozéjával, de arra is szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy ezeket az anomáliákat közösen vizsgáljuk meg, és próbáljuk meg kiszűrni azt, hogy a jövőben ilyenre ne kerüljön sor. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖ K (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának. Felszólaló: Dr. Lukács Tamás, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója LUKÁCS TAMÁS, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! A költségvetési bizottság a tárgyalt törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Következnek a képviselői felszólalások. Elsőként hozzászól Havas Gábor képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Havas Gábor (SZDSZ) HAVAS GÁBOR (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az idei címzett és céltámogatások odaítélése kapcsán egy speciális összefü ggésről szeretnék beszélni, de azt hiszem, hogy ez a speciális összefüggés rávilágít sok mindenre az egész céltámogatási rendszer anomáliáival kapcsolatban. Bizonyára képviselőtársaim előtt is jól ismert, hogy mi volt az elmúlt évtizedekben a magyar kistel epülések, aprófalvak sorsa. Képviselőtársaim is jól tudják, hogy milyen, még az átlagosnál is nagyobb csapást jelentett ezeknek a településeknek az erőszakos téeszesítés, hogy hogyan sorolták őket C, majd szerepkör nélküli kategóriába, hogy hogyan jár ez a zzal a következménnyel, hogy megfosztották őket minden intézményüktől, hogy elzárták őket az infrastrukturális fejlesztés minden lehetőségétől, és hogy valósággal gyarmati sorba taszították őket. Az is nyilván közismert, hogy ennek következtében hogyan kén yszerültek elvándorlásra ezekről a településekről az értelmiségiek, illetve azok a korábban köztiszteletnek örvendő gazdák vagy ahogy a Dunántúlon hívták őket: pógárok, akik korábban mértékadó személyiségei voltak a helyi közösségnek, és végül hogy hogyan kényszerültek ott maradni azok, akik nem tudták előteremteni az elköltözéshez szükséges igen jelentős tőkét, tehát a szegények, illetve azok az idősebbek, akik már képtelenek voltak változtatni. Az is nyilván közismert, hogy a nyolcvanas években ezeknek a településeknek a nagy részén már olyan rossz minőségű volt az ivóvíz, emberi fogyasztásra oly mértékig alkalmatlan, hogy műanyag
